|
Életünk szerves része a számítástechnika, ma már szinte élni sem tudunk nélküle. Számítógép irányítja munkánkat, PC feszül minden szabad asztalon a házunkban, és lassan ilyen gépek mondják meg, hogy mit kell vásárolnunk a hétvégére. Mi még tinédzserként ültünk le először, hogy beírjuk: go to alma, ma viszont az óvódás gyerekek is jobban tudják a Windows kezelni, mint az ablakot, ha ki kell szellőztetni a hálószobát.
 Kb. 20 éve „kényszerítettek” először, hogy gép elé üljek. Nem örültem neki, pedig akkor még ideológiát sem tudtam mögé pakolni. Később, amikor a T-modell gyártását, és a szalagmunka előnyeit tanultuk, már tudtam, ez az a gép, ami másodrendűvé teszi az embert. Sokszor, sok helyen elmondtam az elméletemet, de mindenki csak kinevetett. Aztán teltek az évek. A korábbi mosolyokból a munkanélküliség fájdalma lett és ez ült régi ismerőseim arcára, én pedig függővé váltam. Ma, napi 24 órát töltök a gép előtt. Néha persze alszom, és még magánéletem is van, de ha össze kell adnom 3-4 számot, már az excelt kapcsolom be, és nem a sorobánomat veszem ki a sarokból. Az új mobilom – persze csak ha megkapom – már Microsoft software-el fog működni, a lányaimról nem fényképalbumot rendezgetek, hanem megtervezem a DVD menüt, hogy átláthatóbb legyen. Ez talán együtt jár a fejlődéssel, de amikor a munkánkat, pont a munkaeszközünk gátolja, akkor ideje lenne felébrednünk! Nem forradalmat akarok, mert azt úgyis a gépek nyernék meg, csak egy kis levegőt, ahogy József Attila is írta, ceruzával, papírra. És igazából egyetlen gondom van: hiba van a matrix-ban, és nem tudom, hogy hova tűnt a fekete macska… Vagy ahogy a kommunista Ausztriát megjárt filmszár mondaná, kicsit keletiesen: Ahoj, ahoj Poplacsek
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
