|
A statisztikákkal sokszor vagyok úgy, mint Churhill, csak azokban a statisztikákban hiszek, amelyeket magam hamisítottam. Akármerre nyúlok a szexualitás, vagy a megcsalás kérdésében, mindenütt azt olvasom, hogy a férfiak csak a kéjre vágynak, míg a nők az érzelmeket részesítik előnyben. Ez szerintem alattomos hazugság és sztereotípiák megszületésénél bábáskodó, téves gondolatmenet. Persze azt nem vitatom, hogy a férfitársadalom is rendelkezik néhány renitens elemmel, de ne felejtsük el, hogy míg a nők bármit képesek elhitetni, addig a férfiak, csupán a haveri körben tudnak orgazmust hazudni.
 A közhiedelemmel szemben, az én „kutatásom” ennek az ellenkezőjét támasztja alá. A nők (sok esetben) képesek arra, hogy egy cél érdekében odaadják magukat valakinek. Természetesen ezek nem feltétlenül alantas célok, hiszen sokszor arra szolgálnak, hogy felmérjék az adott hím teljesítőképességét. Ez ugyebár, teljesen normális, és elfogadható indukció. Ugyanakkor a férfiak többsége (a saját ismeretségi körömet figyelembe véve) érzelmek nélkül nem tud részt venni ilyen pajzán játékokban, hiszen látható és tapintható, illetve tapinthatatlan jelei vannak, a vonzódás hiányának.
Bár elítélendő, ha valaki párkapcsolata mellett mással is létesít szexuális kapcsolatot, de mivel ez mindennapjaink velejárója, vizsgáljuk meg, hogy melyik nem, mire mond igent? A férfiak általában azt preferálják, ha oldalági kedvesük nem független, mivel ebben az esetben tényleg „csupán” kölcsönös örömszerzésről van szó, és nem kell kapcsolatokat kockáztatni az „ügy érdekében”. De ahogy mindannyian tudjuk: ember tervez… Az átlag (félrelépő) férfi nem feltétlenül azért keres újabb és újabb kapcsolatokat, hogy felhagyjon korábbi életével, hanem hogy anélkül érje el célját, hogy a hőn szeretett (állandó) partnerét bármibe is bele kelljen kényszerítenie. Nem újat keres, csak mást.
Ezzel szemben a nő, ha „külsős” kapcsolatra vágyik, általában olyan férfi társaságát keresi, aki (vele ellentétben) független. Ez betudható annak is, hogy a nők nem szeretnek osztozni, de még inkább helyes lehet az a gondolat, hogy szeretne abban a tudatban leledzeni, hogy ettől kezdve, csupán rajta múlik, hogy melyik kapcsolatot is folytatja. Persze nem azt akarom mondani, hogy ennyire női dominancia lenne a megcsalási piacon, de azt mindenképpen vissza kell, hogy utasítsam (férfitársaim nevében), hogy a férfiak csupán használják az ellenkező nemet. Egyre inkább hallani a közbeszédben, hogy a férfiak félrelépése bocsánatos bűnként, míg a nőké, már-már prostitúcióként van aposztrofálva. Ezzel szemben a valóság az, hogy ha egy férfi lép félre, akkor ő a család elárulója, míg ha ugyanezt egy nő teszi, akkor csupán ki akar törni a zsarnokságból. Talán ideje lenne helyre tenni ezt a kérdést, és kimondani, hogy a párkapcsolatokkal egyidős a hűtlenkedés is, és hogy egyaránt érintett benne mind a két nem.
Amúgy a nők ebben olyanok mint a politikusok, hogy újra a híres angol miniszterelnököt idézzem: A politikus is igazat mond, ha már minden egyéb lehetőséget kimerített…
Nem azért tudni sokkal több félrelépésről az egyik oldalon, mint a másikon, mert a férfiak erkölcstelenebbek lennének, hanem mert sokkal könnyebben lebuknak, amit akár úgy is megfogalmazhatnánk: nem tudnak olyan jól hazudni.
Végezetül, de nem utolsó sorban, ha már annyira nem bírunk a hormonjainkkal, hogy mindenképpen körül akarunk nézni a minket övező világban, legalább arra figyeljünk, hogy a mi „boldogságunk” ne okozzon fájdalmat másoknak. És persze azt se felejtsük el, hogy amikor „hazatérünk”, valakit ott hagyunk… legtöbbször egyedül.
Korábbi cikkek a témában:
Sex, napi nyolc órában
Lelki kéj kontra testi vágy
Testi szerelem...
Sex és barátság
Sex vagy kémiai reakció?
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
