Sorozatunk eddigi részeiben elsősorban a szerelem testi vonatkozását boncolgattuk, illetve azt, hogy a szerelem nélküli szexualitás nem feltétlenül jelent érzelemmentességet. Viszonylag kevés szó esett a lelki síkról, ami, nem hogy legalább olyan fontos, de sokkal fontosabb, csupán nehezebb észrevenni és még nehezebb megfogalmazni.
Amikor egy férfi és egy nő találkozik, az első pillanatban eldől, hogy milyen viszony alakulhat ki közöttük, valahogy ezek a lények megérzik egymás kisugárzását, anélkül, hogy bármit is tudhatnának a másikról. Persze a kommunikációnak számtalan más formája is ismert a XXI. században, így még a közvetlen találkozás sem feltétlenül szükséges egy determinációhoz. Ezek az első, sokszor kósza gondolatok, maguk az érzelmek, amik sok estben tévednek ugyan, de valószínűsíthető, hogy a tévedést valamely fél őszintétlensége okozza. Ezek a hazugságok legtöbbször a bennünk rejlő, és nehezen kezelhető komplexusok szüleményei, és a legtöbb esetben nemhogy nem állít be bennünket „szebbnek”, de kifejezetten taszítja is a másik felet, hiszen a tudatalattija érzékeli a bennünk tomboló mentális defektet, az igaztalan, kéjes szerepet. Az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak életünkben. Velük tudjuk megélni a szépet, értékelni a hiányt és feldolgozni, a sokszor felfoghatatlan és elfogadhatatlan visszautasítást. Nem érezni annyi, mint nem élni. Időnként ugyan feltűnik egy-egy divat hóbort, ami azt sugallja, hogy az érzelmek kizárása megóv minket a csalódásoktól, de valójában csak arra jó ez a szintén hazug állapot, hogy elessünk az igazi szépség megismerésétől. Amikor szerelembe esünk, hajlamosak vagyunk úgy kezelni a helyzetet, mintha tulajdonjogot szereztünk volna valaki, de még inkább valami felett. Megint mások, elhiszik, hogy érzelmeik viszonzásáért kötelesek lemondani saját személyiségükről, ezáltal magukat degradálják „beszélő szerszámmá”. Tudnunk kell, hogy az érzelem nem játék, nem lehet egyik pillanatról a másikra elérni, és nem tudunk szabadulni sem tőle. Nem urai, hanem szolgái vagyunk, egy olyan hatalmasságnak, aki a szolgálatunkat sokszorosan jutalmazza meg. Merjünk érezni és várjuk el partnerünktől is az őszinte kitárulkozást, különben olyanokká válunk, mint a megfakult borospohár, aki nem csak nem érzi a benne lévő fenséges nedű zamatát, de saját hibáival eltakarja a szőlőtőke aranyló gyermekének kisugárzását, melynek még a tomboló nap is megadja magát, ahogy sugarai megtörnek a bor lelkén.
Korábbi cikkek a témában:
Testi szerelem... Sex és barátság
Sex vagy kémiai reakció?
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|