avagy
Nincs rosszabb, mint ha a tehetségtelenség és a csökönyösség párosul.
Nehéz végiggondolni, hogy milyen következményekkel jár, ha valaki, akkor is meg van győződve az igazáról, amikor már régen kiderült, hogy a föld igenis gömbölyű. Azt hiszem, nem csak én látom a történelem megannyi hibái között a legsúlyosabbnak, azokat a pillanatokat, amikor a meggyőzhetetlenség irányította sorsunkat. Lehorgasztott tekintettel pásztázom végig a múltat és próbálom felismerni benne az értelem szikráját, mintha nem tudnám, hogy a tudás mindig elveszett a részletekben.
Hiába találtuk ugyanis fel a kereket, ha azok később a tankok és páncélosok előbbre jutását segítették, vagy a vadászathoz használt nyílvesszőt, mely ember-ezrek mellkasából kiállva üvöltött a megváltó könyörületességért. Miről szólt eddig az emberi történelem? Leginkább hazugságokról és egymás legyőzéséről, akkor, amikor a tévedések is csak pusztulást hoztak a világ minden táján. Sok mindenre lehetnénk, akár büszkék is, de ha belegondolunk, a hátunkat még mindig az elhibázott döntések súlya tarja közel a földhöz, ahelyett, hogy értékeinket, értékként őriztük volna meg. Az összes valamire is jó ötlet, arra volt csak jó, hogy az ember, embernek legyen farkasa, bár ezt inkább visszavonnám, mert sértő lehet a kutyafajtára nézve, hiszen az ő ösztöne nem emeli ítélő karját fejére, mint saját önzésünk a sajátunkra. Minden ötlet eljut egyszer egy olyan kézbe, amelyik képes a csirkecombot is kalapácsnak vélni, és ha már egyszer eljutott oda szabadulni nem tud, amíg nem ártott annyit, mint a tervek szerinti haszon kétszerese. Nehéz lenne ellenpéldát találni (lehetne, de abba is bele tudnék kötni, pl.: hány embert fojtottak már meg párnával…) és valószínű, hogy az is sántítana, de nem az a célom, hogy totális letargba döntsem a fiatalság magvát és gyümölcsét. Viszont lehetetlen nem észrevenni azt a sok mocskot, mely már annyira ellep, hogy lassan csak az orromon tudok levegőt venni, mert ha kinyitom a számat, torkomon akad egy csomó undormányt keltő fekália, viszont az orromat már annyira facsarja a bűz, hogy lassan nem látok saját hányadékomtól, ami szintén egy elég kellemetlen állapotot feltételez, tekintettel arra, hogy naponta kétszer mosok lábat, hogy ne rondítsak mások szaglószerve alá.
Konklúzió: minden gyermekjáték, addig csatangol a világban, míg egy barom felfedezi benne a fegyvert, és legyilkolja vele azokat, akik nem fogadják el az új használati utasítást.
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|