Ősi kérdés az emberiség számára, hogy létezhet-e barátság, férfi és nő között? Sokan vallják, hogy esélytelen még a kísérlet is, mivel óhatatlanul előkerülnek a hormonok és a kapcsolat vagy megromlik az egyik fél közeledése miatt, vagy átalakul egy másik formációvá, amit már szerelemnek hívnak.
Tudósok ezrei foglalkoztak már a témával, de eredményre eddig nem jutottak. A férfi-nő kapcsolat legalább olyan megfejthetetlen számunkra, mint maga a világegyetem. De vajon kell e bármiféle magyarázatot keresni az eseményekre, vagy egyszerűbb, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy két (ellentétes nemű) ember között, kialakulhat valamiféle kölcsönös vonzalom is. Már eleve az is egyfajta vonzódást feltételez, ha velünk ellentétes nemű társunkat barátunknak tekintjük, hiszen annyira más társadalmi elvárás fogalmazódik meg velünk szemben külön-külön, hogy saját önző természetünk nem enged akárkit túl közel magunkhoz. Az egynemű barátságok sokkal inkább kényszerszült kapcsolatok, hiszen legtöbbször a közös problémák, a közös megoldásba vetett hit kovácsolja össze az embereket, mintsem a lelki hasonlóság.
Ezzel szemben, amikor egy férfi és egy nő dönt úgy, hogy őszintén fordul egymás felé, már-már felfoghatatlan kitárulkozásra lesznek képesek, miközben fel sem merül bennük, hogy valójában az „ellenséggel” kokettálnak. Bármennyire is megszokott az azonos neműek barátsága, az igazi őszinteség viszonylag ritka. Igaz ugyan, hogy a partnerséget a közös gondolkodás indukálja, de ezzel együtt elkerülhetetlen, hogy konkurenciát, vagy legyőzendő ellenfelet lássunk barátunkban. Ez a veszély nem áll fent abban az esetben, amikor már a személyi számunk első tagja is különbözik. Ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy lehet-e szimplán barátság egy férfi és egy nő között. Ahhoz, hogy ezt eldönthessük, el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyire humán-konform a monogámia? Bár erkölcsünk tiltakozik a hűtlenség ellen, valójában ez nem az a vélemény, ami bennünk feszül. Ahogy az élet számtalan területén, itt is a tudatalattink működik. Nem azt valljuk, amit helyesnek tartunk, hanem ahhoz ragaszkodunk, amit a másiktól várunk el. Vagyis nem azért vagyunk hűségesek (vagy legalábbis igyekszünk annak látszani), mert ezt tartjuk egyedül elfogadhatónak, hanem mert bízunk benne, hogy saját véleményünk átragad a partnerünkre is, így nem kell tartanunk annak elvesztésétől. Ha pedig ezt elfogadjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ez meg sem jelenik a tudatilag érzékelhető síkokon, akkor értjük meg igazán, hogy mi valójában nem a másik tisztelete miatt tartóztatjuk meg magunkat, csupán „tulajdonjogunkat” igyekszünk ez által is biztosítani. Amikor a férfi-női barátságról beszélünk, és hitetlenkedve csóváljuk a fejünket, gondoljunk arra, hogy a párkapcsolatnak nem a legfontosabb része a szexualitás, csupán egy olyan eszköz a számunkra, amikor teljes odaadással próbálunk a másiknak örömet szerezni. Vagyis a megcsalás nem az ágyban történik, vagy megtesszük anélkül, hogy bárkivel is aktust létesítenénk, vagy nem tesszük meg akkor sem, ha közben hagyunk kiteljesedni egy olyan kapcsolatot, ahol két ember azt szeretné, ha a másik boldog lenne. Nem attól kellene félnünk, hogy kedvesünk ágyba bújik egy idegennel, hanem attól, hogy miközben velünk van, végig a másikra gondol. A Hit gát, vagy segítség? Természetesen tudom, hogy az ismert vallások jelentős része nem fogadja el a házasságunk kívüli szexet, így azt nem is kívánom népszerűsíteni. Akinek a hite garantálja azt a pluszt, amit az átlag ember csak tétován keres a világban, nagyon szerencsés embernek vallhatja magát. Azt is megértem, ha ők elítélik azokat, akik szabadabban gondolkodnak az adott témáról, de talán eljutunk egyszer odáig, hogy az emberek nem csak azt várják el, hogy az ő dogmáikat elfogadják és tiszteljék, hanem hajlandóak lesznek ugyanezen formula viszonos gyakorlására is. Addig is, amíg azon gondolkodunk, hogy meddig is tarthatjuk magunkat hűségesnek, fogadjuk el, hogy egy férfi és egy nő között, ugyanúgy lehet baráti viszony, mint az azonos nemű kapcsolatot preferálók között, és talán még egy olyan elem is megjelenik ebben az együttműködésben, amit úgy nevezhetünk: őszinteség. Az pedig csak hab a tortán, hogy vannak, akiknek ahhoz, hogy a gátlásaikat levetkőzzék, előbb a ruháiktól kell, hogy megszabaduljanak.
Korábbi cikkek a témában:
Sex vagy kémiai reakció?
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|