A magyar sajtó egy része hajlamos arra, hogy bármi is történjen az országban, rögtön felhasználja, egyik vagy másik politikai oldal cseszegetésére (sic). Miután nem tekinthetem célomnak, hogy egy-egy médiumot pellengérre állítsak, pláne nem egy-egy újságírója miatt, azért elégedjen meg a kedves olvasó, magával a példával, anélkül, hogy nevesíteném az „elkövetőt”.
Előzetesként annyit nem árt leszögezni, hogy kedves publicista kollegámat az a változás kényszerítette a klaviatúra elé, ami a mai naptól megtiltja a dohányreklámot az egész kontinensen. Ahhoz, hogy teljesen korrekt lehessek, szó szerint idézem a cikkből azt a mondatot, amivel meghatározza a kivételeket: „Mától tilos a dohányreklám Magyarországon is, az Európai Unió szabályainak megfelelően. Kivéve a „nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű eseményen”. Ott továbbra is szabad hirdetni a füstölni valót.”
Kedves kollegám itt azzal folytatja, hogy a Magyar Forma 1 egy ilyen esemény, de kifejti azon véleményét is, hogy ezen kivétellel való élésünk (szép magyarsággal megfogalmazva) mutatja az aktuális magyar kormány pitiánerségét. Pitiánerek vagyunk, mert B.E. urat nem zavartuk el Kamcsatkára, vagy valami meleg éghajlatra, mert hát ugye, ne legyen már olyan pofátlan, hogy ragaszkodik a dohányipar pénzéhez, amikor anélkül is milyen jó buli a száguldó cirkusz. Igazából el is vihetné tőlünk, hiszen kit érdekel (kedves kollegámat biztosan nem) az a több mint 200 000 szurkoló, aki csak azért vállalta a közel 40 fokot (a napon állva több is volt az), hogy végignézhesse azt a 306 663 métert, aminek tavaly még egy magyar versenyző is nekivághatott, elsőként, széles e hazánkban? És vajon kit érdekelnek azok a milliók, akik kéthetente leülnek a televízió képernyője elé, hogy megtekintsék az emberfeletti teljesítményeket, és évente egy kicsit büszkébben, mert nekünk, magyaroknak is részünk van benne? Kedves kollegám, ezt talán végig sem gondolta, őelőtte csak az lebegett, hogy ismét belerúghat egyet a magyar kormányba, ahogy talán teszi esténként a saját kutyájával is. Kövér László, egy sokak által ismert gondolata szerint, aki nem tud örülni közös sikereinknek, az nem árt, ha rendelkezik szöggel és kötéllel. Akkor sem értettem egyet vele, most sem vagyok más véleményen, de ha az ország sikereinek nem tud együtt örülni, akkor lehet, hogy nem betemetni kell az árkot, hanem a későbbiekben inkább határként használni, legalábbis azoknak, akiknek a saját Pálpusztaijuk illatos, míg a másik oldal Trappistája büdös
Publikálta null |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|