|
 A múlt heti, Gyurcsány-Orbán találkozó óta felértékelődtek a nyugdíjasok. Akkor még arról szólt csak a vita a két államférfi között, hogy vajon melyik kormány, milyen arányban járult hozzá a nyugdíjak jelenlegi mértékének eléréséhez, ma már ugyanez a véleményütköztetés megérkezett az érintettek szintjére.
Bárki, aki megszólal az üggyel kapcsolatban, véleményt alkot, és azt megosztja velünk. Azon vitázik a piros-nyugdíjas a narancs-nyugdíjassal, hogy kitől is kaptak többet, meg úgy általában… mennyit is adtak nekik? Gondolkodtam rajta, hogy beszálljak-e a vitába, de még nem döntöttem. Nem döntöttem még, mert bár sokkal autentikusabb vagyok, illetve vagyunk, mi pár millióan, mint akik vitatkoznak. A vitázók egyik része adja, másik része kapja a nyugdíjat, vagy nyugdíjszerű ellátást, mi viszont adjuk is és kapjuk is, mert mi vagyunk az ország… mi, pár millióan. Tehát, amit az éppen regnáló kormány ad, azt nekünk adja, és tőlünk veszi el. Örülök, hogy nekünk adnak, és tudomásul veszem, hogy ehhez, tőlünk kell elvenni, így ezt is elfogadom. De azt nem igazán értem, hogy különböző színű nyugállományba vonult emberek, miként tudnak azon vitatkozni, hogy kitől is kaptak többet. Számok az egyik oldalon, és számok a másik oldalon. Ugyanabból a statisztikából jöttek a matematikai elemek, mégsincsenek, még csak köszönőviszonyban sem egymással. Nem esem kétségbe, csak kicsit pöszén nézek a világra.
Lelki szemeim előtt már megjelentek a piros-óvódások és a narancs-óvódások, akik majd arról fognak vitázni, hogy vajon a piros-óvónéni, vagy a narancs-óvónéni mondja szebben a Piroska és a narancs című, hosszúra nyúlt mesét.
Publikálta
null |
 |
|
|
|
|
Egyetem
Építőipar
Helyilap
Intézmények
Kereskedelem
Kistérségek
Szolgáltatás
Területfejlesztési Önkormányzati Társulások
Választókerület(ek)
|
|
