|
Naponta használt általánosság az, hogy „az elmélet és a gyakorlat két különböző dolog”. És ez így igaz.
Mindenkinek lehet rá ezer meg ezer saját példája. Ez azt is jelenti, hogy néha, két – egyébként egy tőről fakadó dolog – a valóságban már olyan messzire került egymástól, hogy az újra egymás mellé állításuk elképesztő eredményt hozhat.
Felhívom olvasóink figyelmét, hogy a következő kis gondolatmenetben foglaltak utánzása, gyakorlása nagy tapasztalatot igényel, veszélyekkel járhat, ezért azt mindenki csak saját fizikai állapotának ismeretében és saját felelősségére végezheti.
Például a japán parlamentben szinte rendszeresen verekszenek a képviselők és mi tagadás ez már a Brit képviselőházban is elő-elő fordult. Az, hogy a hónap elején az ukrán parlamentben is verekedés volt nem lepett meg.
Ezen gondolkodtam el. Egy-egy esetleges pofon és a politika kapcsolatán.
Két alapvető megoldást látok: a vitatkozó két képviselő a parlamenti verbális ütközet után elmegy egy közeli edzőterembe, ahol egy-egy fülest lezavarnak egymásnak (szigorúan csak egyet-egyet, semmi verekedés, semmi dulakodás, nincs külső segítség, védekezni, elhajolni nem szabad, lerakott kézzel kell tűrni a csapást). Ennek - önmagában is - két jótékony hatása biztosan lenne: egyrészt kiadnák a mérgüket – ez állítólag segít a stressz leküzdésében - másrészt közeli tapasztalatokat szereznének arról, hogy milyen jellege van egy-egy döntésüknek a köznép számára (tudják elhajolni nem szabad, lerakott kézzel kell tűrni a csapást…).
A másik alapvető megoldás az lehetne, ha a szócsatákat – a pártokat képviselő egy-egy profi ring harcos – a szavak súlyával azonos módon - azon nyomban - leverne egymáson. (szabályok nincsenek, mindenki annyit és úgy üt, ahogyan akar, fekete mágia, woodoo babák, vajákosok használata ajánlott). Így modellezve talán nyilvánvalóvá válna, hogy egy-egy agyonvert harcos aztán, hogyan mutatna óriásplakáton citylight poszteren, tv reklámban.
Tehát a kampányban.
|
