|
A modern művészetet sokszor azonosítják a dísztelen funkcionalizmussal. Holott kezdeteitől fogva – a mérnöképítészet gyönyörű, „csipkés” vasszerkezeteitől a historizáló, ám új technológiákkal készült épületek színes burkolatán vagy sgraffittóin, a szecesszió képzőművészetének, tárgykultúrájának és építészetének természeti, népművészetből származó és geometrikus formaelemein keresztül a 20. századon végig - napjainkig az úgynevezett vizuális művészetek telis tele vannak fantáziadús ornamentikával, bizonyítván az ember múlhatatlan, talán elemi igényét az életkedv kinyilvánítására, a mesterséges környezet élettel telítésére.
 A modern művészetről alkotott fogalmunk megújítása, kiteljesítése az Ernst Múzeum három egyidejű kiállításának célja, melyekkel ugyanakkor három „életmű” előtt is tisztelegnek, Budapesten első ízben.
A Budapest, színes város – Zsolnay épületkerámia Budapesten című kiállítás megnevezni kívánja mindennapi, mégsem tudatosított élményünket. Budapest ugyanis talán a világ legszínesebb városa, s mégis, e páratlan sajátosságára sehol nem hívjuk fel a figyelmet, s az építészettörténeti könyvekben is hiába keressük a róla szóló fejezetet. Pedig a pécsi (majd a budapesti) Zsolnay gyár és a 19. század vége, 20. század eleje építészeinek együttműködéséből kifolyólag sajátos színes város született itt, az épületek homlokzatainak, tetőinek, tereinek a Zsolnay gyárban kifejlesztett technológiákkal készült kerámiaburkolatai, kerámiaelemei révén. A kiállítás ezeket, valamint fotókon az őket hordozó épületeket, legnagyobb építészeink (Ybl Miklós, Lechner Ödön és mások) munkáit, a gyár minta- és fazonkönyveinek kerámiaterveit együtt mutatja be.
Az Építészet és ornamentika – Medgyaszay István című kiállítás a modern magyar építészet kiemelkedő alkotójának állít emléket. Otto Wagner mesteriskolájából, a bécsi szecesszió formavilágából kinőve Medgyaszay a paraszti építészet díszítőmotívumait tanulmányozta a 20. század elején. Előbb épületeinek faszerkezetein, majd téglaelemein, vasbeton konstrukcióin és ugyancsak a Zsolnay gyárban kivitelezett kerámiadíszein jelent meg a monumentális épületformákat varázslatosan könnyűvé változtató, népművészeti eredetű ornamentika, mellyel a modern építészet mindenkor funkcionális, de – talán Béccsel is opponáló – sajátos változatát teremtette meg. A kiállításon – tanulmányrajzain kívül - terveit, ornamentális rajzait és épületeinek fotóit láthatjuk.
A Gödöllőn élő, marosvásárhelyi kárpittervező, Bódis Erzsébet kortársi, még lezáratlan életműve a 20. századi magyar textilművészet szerves része. Színgazdag tervein és szőnyegein a népi textilművészet hagyományaiból önálló, a természetből ellesett motívumokból építkező képi világ bontakozik ki.
A három kiállítással összefüggésben január 24-25-én a múzeum konferenciát rendez Modernizmus és ornamentika címmel, melyen az ornamentika szerepét vizsgálják a 19. századtól napjainkig az építészetben, képző- és iparművészetben.
|
