|
,,Nézd a várost, milyen nyugodt. Erős és arányos. Minden bölcsen a helyén van. A házak, a templomok. S az ember lelkében a békés szándék és méltányosság. Hétköznap van, a nap felkelt, elmúlt a képzelődés ideje. Az otthon és a munka vár.''
 Ezzel a Márai-idézettel kezdte beszédét Tóth Szabolcs polgármester a 2005. szeptember 24-i városavató ünnepségen, amelynek keretében átadták az új egészségházat. Azok, akik akkor, vagy azóta ellátogattak az intézménybe, mindannyian úgy gondolják: erre már régen szüksége volt Kistarcsának.
Az új egészségházat hamar megszerethették a lakosok, hiszen nem csak a környékbeli településeken, de kistérségi viszonylatban sem található ilyen egészségügyi intézmény. Nyugodtan kijelenthetjük tehát: büszkék lehetünk! Legalábbis az egészségházra… Ám azokra az eseményekre, amelyek az átadás óta történtek ezzel az új épülettel, már egyáltalán nem.
Először a nem használt és a nem ott dolgozók elől elzárt helyiségekbe mentek be rendelési idő alatt ,,kíváncsiskodók'', persze nem nemes szándékoktól vezérelve. Majd a mellékhelyiségekből loptak el különböző tárgyakat (WC-ülőkét, WC-papírtartót stb.). Az egyik emeleti mozgássérült mosdóba beköltözött egy hajléktalan, míg a másik illemhelyiség ajtajának elvitték a zárszerkezetét. A bejárathoz vezető út melletti padnak az egyik délutánon valaki úgy nekihajtott autóval, hogy az ülőalkalmatosság kiborult a helyéről és teljes mértékben használhatatlanná vált. Persze a tettes itt sem vállalta fel kilétét és cselekedetét.
Felháborító, hogy még három hónapja sem üzemel az intézmény, de már ennyi rongálást élt meg. Így már talán érthető, hogy miért zárják a mosdók ajtajait rendelési időben.
De sokkoló és gyomorforgató látvány fogadta az asszisztenseket az egyik decemberi reggelen is, amikor a második emeleten lévő váróba léptek: ismeretlen személy felhasította mind a tizenkét darab szék bőr huzatát. Ép emberi ésszel fel sem fogható, hogy mi késztethet valakit, vagy valakiket arra, hogy egy egészségügyi intézmény berendezéseit - akár ilyen módon - megrongálják. A hab a tortán, hogy a váróhelyiségek barátságosabbá tétele érdekében kihelyezett virágok is csak fogynak és fogynak…
Emberek, figyeljünk értékeinkre! Ez az egészségház a városé, az önöké, a miénk.
|
