Akik ismerik tudják: ön egy alapvetően jókedélyű, mosolygós ember. A Gödöllői Királyi Kastélyról, az utóbbi években sok minden elmondható - csak talán az nem -, hogy egy jókedélyű intézmény lenne. Mit hoz a jövő ez ügyben? Pedig a kastély története több száz éves története okot kell, hogy adjon a jókedvre! Akár az építtető Grassalkovich Antalra, akár a később itt sokszor megforduló királyi párra gondolok, de gondolhatunk akár arra a folyamatos építkezésre, gyarapodásra is, ami itt századokon át végbement és megy végbe ma is. Természetesen volt a kastélynak szomorú időszaka is. Összességében bizakodóan és jókedvűen kell, hogy a kastély jövőjére gondoljunk.
Ön Gödöllőn lakik és Gödöllőn kívül is - sok helyütt az országban - szívesen látják. Az, hogy ön is gödöllői, jelenti-e azt, hogy gondolkodik majd a gödöllőiek fejével is? Szándékaim szerint a Kastély jobban fog Gödöllőről és a gödöllőieknek is szólni, mint eddig. Azt szeretném, hogy a gödöllőiek is érezzék sokkal jobban a sajátjuknak. Sajnos - tapasztalataim szerint - a helyiek kevéssé ismerik belűről az épületet. Terveim között szerepel az, hogy a helybéliek ötven százalék kedvezményt kapjanak a belépő árából. A kastély az alsó és középfokú történelemoktatás laboratóriuma lehet! Nyissuk ki a diákok és a történelmet oktatók előtt az épületet! A történelem „itt történt” e falak között. Ezzel együtt is, ha a kastély nem fog világszínvonalúan működni, akkor könnyedén belesülyedhet a provincializmus – nem kívánt – mocsarába.
A gödöllői helyi sajtó távolságtartással és óvatos optimizmussal kezelte az új igazgató megválasztásnak tényét és személyét. Helyi vagy országos jelentőségű ügy-e a Gödöllői Királyi Kastélyigazgatójának megválasztása? Én konszenzusos jelölt voltam, azaz a valamennyi fél elfogadta a személyemet. Az igazgató személye fontos kell, hogy legyen a városnak, hiszen a kastély a város védjegye! Egyáltalán nem mindegy, hogy miként mutatja meg a magát ország -világ előtt a kastély, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az intézmény kisugárzása.
Az utóbbi időben a sok bába között elveszni látszott az a bizonyos gyermek, azaz felelős nem volt csak hibás, akármi is történt a kastélyban. Reális mértékkel mérve: mi ma a kastély valós kultúrális értéke? Akárhogy is nézzük, két évtized gyarapodása van már a hátunk mögött, hiszen 1996-ban kezdődtek meg a felújítási munkák. Sokan, sokat tettek azért, hogy legalább ez a mai állapot létrejöhessen, felépülhessen, de ez, ami ma „használható”, az csak a teljes lehetőségek egyharmada. Ez most működik, él, pulzál, de látszik a sok feladat: elég a főút mellett elmenni és még mindig háborús emlékekkel találkozhat az arra járó. A kastély felbecsülhetetlen érték, de még mostantól is rengeteg törődést kell fordítani rá. Több száz év magyar kultúrális értékeinek, emlékeinek kell, hogy otthont adjon. Az utóbbi időben a napi „gyakorlattá” vált – a kastéllyal kapcsolatos állítások és tagadások helyett - azt javaslom, hogy mindenki töltsön el néhány órát a falak között és megérzi a kastély igazi üzenetét és kéréseit.
Mit kell másképp csinálni a jövőben az Ön véleménye, tervei szerint? Az összes elődömre szeretettel gondolok, érdemeik gyümölcseit tovább kell táplálni, a programokat tovább kell vinni: a barokk napokat, a szavalóversenyt, a hárfa fesztivált mind meg kell őrizni. És újabb eseményeket kell létrehozni, olyan kínálatot, ami nem egy-két órára hozza ide és tartja itt a vendégeket, hanem jóval tovább is.
Életrajzi adatai szerint ön humán beállítottságú, leginkább a jogtudományok terén jártas ember. Van-e kulcsszó, az életében? A harmónia. Ez kell, hogy kisugározzon, ez kell, hogy éltessen. A humánum belső sajátosság. Egyébként pedig valóban az egyetemi katedrákon éltem idáig az életem legjelentősebb részét. Egy római jogi elvet is hoznék ide – a kedvenceim közül -: „a szerződést megtartani, az ígéretet betartani”. A puszta adatokon túl, ha egy kívülálló megkérdezi, hogy „ki is az a Dr. Révész T. Mihály”, mit válaszol? A nagyapámat idézem: „egy úr, akinek tiszta a lelkiismerete”
Mi vagy ki segíthet a kastély jövőjének építésében? Nem a pénzzel kezdeném! A felvirágzáshoz nagyon sok jóakarat kell. És ezeknek a jóakaratú embereknek az összefogása. A jövőben lüktetnie kell a kastélyban a modern, az aktuális kulturális életnek. A pénzről csak a negyedik, ötödik mondatban beszéljünk, de mindent el fogok követni, hogy több pénzünk legyen. Itt és most meg kell köszönnöm az itt dolgozóknak azt a munkát, amit itt, idáig, ilyen körülmények között végeztek! Meghajtom a fejem előttük. Talán egy kis epizód, hogy érzékeltessem a belső hangulatot: első találkozásaim egyikén kértem a kollégákat, hogy engem ne igazgató urazzon senki! Tanár úrként szólítanak szerte az országban, maradjunk itt is ennél. Segíteni jöttem, nem igazgatni.
A dolgozókról jut eszembe: sok munkaügyi per volt az elmúlt esztendőkben a kastélyban, mi lesz ezek sorsa? Megpróbálok megoldást keresni az ügyekben. Az élethelyzetek megoldásához empátia kell. És hát, jogászembert perrel fenyegetni nem bölcs dolog.
Ki tulajdonképpen a Gödöllői Királyi Kastély tulajdonosa? Többségi tulajdonosa a magyar állam, akit ebben a szerepében jelenleg az egyik minisztériuma képvisel, a kisebbségi tulajdonos a helyi önkormányzat. De engedtessék meg nekem, hogy elő álljak egy újszerűnek ható válasszal: szerintem a kastély a miénk. Amit teszek, nem magamért teszem. Először néhány tucat emberért, akik itt dolgoznak, aztán néhány ezerért, akik itt helyben laknak, aztán százezrekért, akik a régióban laknak és így tovább. Ha szűkösek is a lehetőségek kell, hogy minden évben legyen előrelépés!
Ön volt már az Országos Rádió és Televízió Testület Elnöke is és mint ilyen, minden politikai szervezettel kapcsolatba került. Mit ér a kapcsolati tőke manapság? Harminc esztendeje veszek részt a közéletben. A kapcsolatok fokozatosan alakultak ki. Ha telefonon bejelentkezem valahova, akkor fogadnak. A jelenlegi Köztársasági Elnök úr kollégám volt, minisztereket és miniszterelnököket tanítottam és sokaknak voltam a tanácsadója is. Szokták azt kérdezni: „hogyan lehetséges ezt jellemhiba nélkül végigcsinálni?” Azt gondolom, kölcsönös tisztelet kell, valamiféle európai polgári értékrend és magatartásfajta. Én ezt otthonról hoztam.
Vezetői gyakorlata az már bőven van. Itt milyen vezető kíván lenni? Azt szeretném – és el is fogom érni -, hogy úgy majdan itt is úgy emlékezzenek meg rólam, ahogyan megemlékeznek mindenhol, ahol már nem vagyok „hivatalban”, legyen az ORTT vagy akár a győri jogtudományi intézet. Sok minden felépült ott és akkor, ahol és amikor vezető voltam. Ezt szeretném Gödöllőn is tartani: öt esztendő múltán – remélem - felújított négyzetméter százakról, de inkább ezrekről szól majd a történet, feledhetetlen programokról, itt készült filmek tucatjairól.
Végezetül térjünk vissza ahhoz, hogy Ön itt él Gödöllőn. Mennyiben játszott ez szerepet abban, hogy elvállalta a jelölést? Nem vállaltam volna, ha nem lennék gödöllői. Ez az én hazám, itt fognak eltemetni,
Milyen érzés a Gödöllői Királyi Kastély vezetőjének lenni? Szerencsés. Boldog ember vagyok.
Forrás: Másik Rádió 93, 6
|