|
 No, nem Galga patak - nekünk inkább folyó - vizének kortyolgatásáról van szó, hanem az 1974. augusztus 15-én indult szülőföldkutató táborozásról.
Azon a napon tizenhárman indultak útnak Takács Pál és Szarvas László tanár vezetésével, hogy a forrástól a Zagyvába ömlésig végigjárják a folyó melletti településeket, megismerkedjenek a szlovák, német, magyar ajkú lakókkal, a vidék történetével, természeti értékeivel és művészeti emlékeivel.
Az ötvennyolc kilométer hosszú folyó mellett huszonkét települést kerestek fel azon a nyáron. Kétnaponta felszedték a sátrakat, hogy két-három községgel odább újra letelepedjenek.
Egy évvel később már több mint harmincan kerekeztek a tikkasztó melegben, a záporeső áztatta utakon. Felkeresték a templomokat, megismerkedtek a népviselettel. Hazaérve azután kiállítást rendeztek a fotókból, a gyűjtött tárgyakból.
Minden évben jöttek újak, de a legtöbb táborozó 5- 10 évig is az expedíció hűséges és aktív tagja maradt. Van olyan „galgás”, aki főiskolásként is ezt a nyári programot választotta.
Gyenes László, tanár az 1986-os táborra így emlékezett: "A vezetők nyíltsága fogott meg - ami még akkor is megmaradt, amikor be kellet vallaniuk, hogy hibáztak. Előfordult, hogy rosszul számoltuk ki egy hegyi út befutásának idejét, s nem értünk vissza határidőre - ebédre. Velünk szomjaztak, éheztek, majd egy boltban összedobták a náluk lévő pénzt, s lett zsíros kenyér, egy csoki. S bírtuk a további tíz kilométer bicajozást. A szakácsnők - köztük édesanyám - szidását kevésbé."
Volt év, amikor "nagyüzemmé" lett a „Galga”. A nagy érdeklődés miatt száznál többen - köztük határon túli magyar gyerekek is - ismerkedtek a vidék kultúrájával. Ez a legszebb - az acsaújlaki - időszak volt.
2005. július 12-én - többhónapos előkészítés után - ismét útjára indult a Galga Expedíció, az idén 32. alkalommal. Ebben az évben a vezetőség Becskét választotta táborhelyül.
Tizenhárom erdélyi vendéggel együtt 61-en kezdtük meg a táborozást, a vendégek megérkezése után alakultak meg a kutatócsoportok, amelyek élére több éve „galgás” fiatalok kerültek.
Délelőttönként általában a kutatóprogramok zajlottak. A környező települések – Magyarnándor, Szécsénke, Bercel - néphagyományait, történetét, kulturális emlékeit fedeztük fel csoportonként, úgy, hogy előző este minden csoportvezető megkapta, hogy másnap mit kell megkeresnie csoportjával.
A napközben összegyűjtött anyagot a késődélutánok folyamán a csoportok rendszerezték, hogy az esténként rendezett tábori összejöveteleken ismertessék egymásnak a begyűjtött „kincseket”. A kutatott anyagot ebben az évben, a régi hagyományokhoz visszatérve, a Tábori Naplóban rögzítettük, a napi feljegyzések mellé.
Meg kell említenünk, hogy a 32. Galga Expedíció erre a kutatásra alakult csoportja, a tábor történetében eltelt sok év után, újra eljutott a Galga forrásához.
|
