|
 A depresszió korunk népbetegsége - állítják lépten nyomon a reklámok és a hivatalos orvosi források. Tény, valamiért sokkal rosszabb kedvünk van, mint nagyapáinknak, rosszabbul érezzük magunkat és nehezebben találjuk helyünket a világban, mint ők. Valódi megoldás-e mindzekre a problémákra a gyógyszeres kezelés? Van, aki szerint nem, mert az antidepresszánsok szedése mellékhatásként például jelentősen megnöveli az öngyilkossági hajalamot és egyéb károkat is okoz. A Holdvilágban e témakörről beszélgetett Szendi Gábor pszichológussal Rétalji Igor műsorvezető.
A mai pszichiátriai felfogásban a depressziót tünetorientált diagnosztikával állapítják meg. Ha valaki megfelel a megadott tünetek közül négy-ötnek, akkor depressziósnak minősítik, abból indulva ki, hogy a rossz lelki állapotok biokémiai zavarokkal vannak összefüggésben, vagy ilyeneket okoznak, ezek pedig gyógyszerekkel javíthatók. Ez téves megközelítés, mert a tartósan lehangolt állapot legtöbbször az élethelyzettel van összefüggésben, az életnehézségeket nem szerencsés biokémiai zavarnak nevezni. Ebből fakadóan ezeket a problémát nem gyógyszerrel, hanem egyéb kezeléssel kell megoldani, olyannal, amely segít leküzdeni a problémákat. Ha a tünetorientált megközelítés alapján minősítünk, akkor valóban az emberek akár 20%-a is depressziósnak minősül. A biológiai okú depresszió az 1950-es években végzett felmérés szerint egy millió emberből ötvenet érintett, ma ennek számnak a 2000-szeresét kezelik gyógyszerrel. Vagyis ma szinte minden érintett betegnél biológiai eredetet tétleznek fel, anélkül, hogy ezt igazolnák, vagy megvizsgálnák, ráadásul a háziorvosi, vagy pszichiátriai rendelők nagy többségében nincsenek is meg a feltételek az agyi szerotonin-szint vizsgálatára.
Az antidepresszánsok felfedezéséhez tulajdonképpen a véletlen vezetett. Eredetileg a skizofrénia ellenszerét kutatták, miközben fény derült arra, hogy a vegyület ugyan nem hat a skizofréniára, de jó hangulatba hozza a betegeket. A gyógyszergyár, aki ezt a kutatást finanszírozta, évekig nem is foglalkozott tovább a kérdéssel, hiszen a biológiai eredetű depressziósok száma csekély, mint már említettük, egymillóból ötven fő. A fordulat akkor következett, amikor egy gyógyszergyári menedzser felfedezte, hogy a hangulatjavító szerekben óriási piac rejlik, vagyis a gyógyszerhez kezdtek beteget keresni, az orvosok egyre inkább tágították a depresszió fogalmát, egyre jobban egybemosva – szemben a korábbiakkal – a biológiai és a lelki eredetű depressziót.
Az igazi probléma az, hogy az antidepresszánsoknak nagyon komoly mellékhatásaik vannak, ezek közül a legveszélyesebb az öngyilkossági hajlamot fokozza. A másik a szinte leküzdhetetlen nyugtalanság. Az Egyesül Államokban például a gyártókkal fekete keretben ráíratja a dobozra, hogy a gyógyszer szedése fokozhatja az öngyilkossági hajlamot. Magyarországon erről szó nincsen, éppen az ellenkezőjét állítják, sőt a beteget nem rendelik gyakrabban vissza kontrollra az első hónapban, akkor amikor a legveszélyeztetetteb állapotban van.
A megoldás talán abban lenne, ha újra megkísérelnék különválasztani a biológiai és lelki eredetű depressziót. Akinél pszichoszociális okból találnak depressziót, azt pszichoszociális módszerekkel kell kezelni és ha ez valamilyen oknál fogva nem vezet eredményre, még mindig ott a lehetőség a gyógyszerek kipróbálására. Az érzelmi támasz nagyon sok esetben valódi segítséget jelent.
|
