|
Derdák András, azon kevesek közé tartozik, akik nem csak hallgatják a magyar könnyűzenét, hanem tesznek is érte. Vannak még néhányan, sőt úgy tűnik, az állam is hajlik a dologra. Miért? Mert a kortárs magyar könnyűzene az egyetemes magyar zenekultúra része: még akkor is, ha ezt sokáig nem így gondolták az emberek.
Mit jelent ez a „PANKK” kifejezés?
Program a nemzeti kortárs könnyűzenei kultúráért. Ez egy minisztérium által meghirdetett program, ezért kellett hozzá találnunk egy mindenki által érthető és leírható nevet, de miután ez a program a könnyűzenéről, a könnyűzenészeknek szól, ezért volt nehéz olyan nevet találni, ami a hétköznapokban is használható.
A Minisztérium találta ki a programot?
Nem. Azt hiszem, egyszerűen az történt, hogy a közhatalom vagy az államhatalom arra lett használva amire való: egy jó ügyet át lett „nyomva” rajta. Hiszen, a Minisztérium mire való másra, minthogy jóbbá tegye a közéletet?
Hogyan kezdődött?
Úgy két évvel ezelőtt a Kispál és a Borz zenekar énekese, Lovassi András megfogalmazott egy „Idő van” című kiáltványt, amiben nagyjából azt akarta artikulálni, hogy nincsen jól a könnyűzene ma Magyarországon. Ez egy viszonylag széles körben elterjedt kiadvány volt, valamiért mégsem jutott túl a zenészeken.
Kiket támogat a program?
Azt mondtuk, kidolgozunk egy olyan támogatási rendszert, ami normatív, tehát senki nem dönt arról, hogy ki kap és ki nem, és bizonyos feltételek teljesítése mellett jár a támogatás. A támogatás mértékét úgy igyekeztünk meghatározni, hogy az ne eredményezzen elkényelmesedést, tehát ne legyen elég egy rendezvényre az állami támogatás, viszont arra sarkalja az egész iparágat, hogy minél több élőzenés koncert legyen. Minden egyes klub helység, kocsma, művelődési ház, aki vállalja, hogy legalább évente 12 élő koncertet szervez, megkaphatja automatikusan a Kulturális Minisztériumtól az általa kifizetett koncert gázsi felét. Azért kötöttük a helyhez, mert a zenekarokat nagyon nehéz ellenőrizni és számon kérni rajtuk, hiszen gyakran nem jogi személyiségű társaságok, hanem baráti körök. Ezzel szemben egy helyet nem lehet úgy működtetni, hogy ne legyen valaki számon kérhető. A rendszerhez viszonylag szigorú ellenőrzéseket rendeltünk, tehát a szerzői jogvédő hivatalnak be kell küldeni a szerződést, be kell küldeni a számlamásolatot, hogy azt onnan fizette valóban, be kell fizetni a szerzői jogdíjat, tehát így vált ellenőrizhetővé a rendszer.
És akkor most következzenek a rádiók.
Az is egy ok, hogy nem működik rendesen ez az egész, hogy a nagy rádióállomások egyáltalán nem játszanak -gyakorlatilag- kortárs magyar könnyűzenét. A kicsik pedig - akik ezzel foglalkoznak - egyszerűen hátrányba kerülnek azzal, hogy mondjuk a Nyers zenekar új zenéjét játszák, azokhoz a rádiókhoz képest, aki folyamatosan Madonnát vagy Britney Spearst játszik. Az emberek azt ismerik meg, akit hallanak a rádióban, annak a zenéjét veszik meg, annak a koncertjére mennek el. A franciák ezt meg tudtak lépni: egyszerűen azt mondták, hogy a közszolgálati rádiókban minimum 50 %-ban hazai zenének kell menni. Nem magyarázkodtak, nem kértek elnézést, hanem azt mondták, hogy a francia kultúra nemzeti ügy, meg kell védeni.
Néhány mondatot a Millenáris parkos időszakodról?
A Millenáris Park a kormányváltás után került közel hozzám vagy fordítva, kerültem közel hozzá én. Addig én távolról, mint közvetítő szakember néztem a Millenáris Park működését, ami egyrészt jó, mert nagy terek keletkeznek, másrészt viszont rossz, mert látod, hogy van pénz a kultúrára, de viszont látod, hogy mégsem egészen átgondolt ez a dolog. Azon gondolkoztam, hogyan lehetne változtatni ezen, persze akkor még semmi közöm nem volt a dologhoz. Aztán a kormányváltás után megkérdezték a véleményemet, hogy mégis hogyan kéne csinálni, így aztán egy idő után én lettem ott a művészeti igazgató, és most télen jöttem el onnan.
Most éppen mivel foglalkozol?
Csupa-csupa olyan dologba csöppentem bele, amiben szerencsém van. Többek között szakértője vagyok annak a csapatnak, aki előkészíti, illetve írja Budapest nevében azt a pályázatot, amit augusztus közepén kell, hogy benyújtsunk a kormánynak, azért, hogy Budapest nyerje el 2010-ben az Európa kulturális fővárosa címet, ami egy nagyon nemes rang. Minden évben két ország birtokolja ezt a címet és olyan fókuszt biztosít a kultúrának, amihez más nem is mérhető.
A beszélgetés a Másik Rádió 93, 6 Múlt Jelen, Jövő műsorában hangzott el.
|
