|
A Németországban élő gróf Spanyol Zoltán feltaláló augusztus 2-án a csíkszeredai Sapientia Egyetemen, majd 4-én a kézdivásárhelyi Vigadóban tartott előadást korszakalkotó találmányáról: a plazmaállapotú víz üzemanyagként való hasznosításáról. A kézdivásárhelyi rendezvény házigazdája dr. Fekete Károly állatorvos, magánvállalkozó volt.
A feltaláló elmondta: 1941. február 14-én a mai Szlovákia területén, az egykori felvidéki Harkácson született. A Bláthy Ottó Műszaki Főiskolát végezte el. Amikor 1979-ben tartalékos katonaként ki akarták vinni Vietnamba, úgy gondolta, inkább kimegy Németországba. Münchenben telepedett le, ahol az ipari robotok vezérlése, programozása, tervezése terén szerezte meg második diplomáját. Járt Szerbiában és Boszniában, ahol gyárakat tervezett. Már a '60-as évek közepén szerette volna elérni, hogy Magyarországon az autókat propánbutángáz-üzemre állítsák át. Aztán azon törte a fejét, hogy úgy oldja meg a robbanómotorok energiaellátását, hogy hidrogént állít elő, mely sokkal jobban ég, mint a propán-bután gáz. Nagyon sokáig gondolkozott ezen, számításokat végzett, és egyszer egy baráti körben viccből azt mondta: ,,vízzel fogom hajtani az autót". Azt nem mondta el, hogy szétválasztja a vizet oxigénre és hidrogénre. Természetesen, csak mosolyogtak rajta.
Kiszámolta, hogy 2,8 kilowatt villamos energia elegendő ahhoz, hogy egy köbméter hidrogént elő tudjon állítani, az pedig nagyon sokáig elég egy autónak. Végül 1985-ben beadta találmányának leírását a Német Szabadalmi Hivatalhoz. Ott ugyanaz történt, mint Magyarországon később, mosolyogva próbálták az egészet félretolni. Hét évig tartott a folyamat, amelynek a végén elérte, hogy nagyon komolyan leüljenek vele a Német Találmányi Hivatal szakemberei, és érdemben beszéljenek a továbbiakról, majd állami támogatásra javasolták találmányának kipróbálását. A Franhofer Institut plazmakutató intézetében megvizsgálták a motor működését, és megkapta a szabadalmat. Ha Németországban egy szabadalom megszületik, azt huszonhét országban hozzák nyilvánosságra, az országon belül pedig tizenhárom különböző intézetbe küldik szét szakterületek szerint, és három hónap véleményezési idő után a szabadalmi hatóság jogerőre emeli az elismerést. 1992 novemberében megszületett Spanyol Zoltán szabadalma.
Néhány nap múlva Magyarországra érkezett a feltaláló, ahol egy elektromérnök megnézte a találmányt, de az azt mondta róla, hogy nem működik. Visszament Németországba. Évek múltán ismét visszatért, akkor az ipari minisztérium egyik főosztályvezetőjével került kapcsolatba, de nem hittek a találmányában. Hirdetést tett közzé az újságban a vízi autóról, a Napi Magyarországban írtak is róla, a rádióban is készült interjú. A Miniszterelnöki Hivatalban dr. Loydl Tamás főtanácsosnak is átadta a projektjét, javaslatára Orbán Viktor miniszterelnöknek is elküldte 1998. október 10-én. A küldemény sorsa ismeretlen. A környezetvédelmi minisztériummal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal és a földművelésügyi minisztériummal is kapcsolatot keresett.
Ők, bár jogellenesen, mert ez nem szokás, egy atomfizikus, egy plazmafizikus és egy motortechnológus kandidátussal megvizsgáltatták a szabadalmat, és azt állapították meg, hogy valóban korszakos találmányról van szó, amit ők messzemenően támogatnak, és a találmány megvalósítható. Kérték, hogy készítse el egy laboratórium felállításának és egy kísérleti modell elkészítésének, kipróbálásának a költségvetését. Erre azonban az 500 millió forintot azóta sem sikerült előteremtenie, ezért 2000-ben bejegyeztette a Vízenergia Alapítványt, hogy jogi személyként könnyebben juthasson anyagi támogatáshoz. A feltaláló terveivel kapcsolatosan elmondta: szeretne egy autógyárat építeni, ahol licenc alapján készülnének az ilyen motorokkal ellátott autók, azonkívül a külföldről behozott autókat is átépítenék. Úgy tervezi, csak Magyarországon legyen ilyen gyár, és minden fillér haszon, ami ebből származik, otthon maradjon.
|
