|
 Peru fantasztikus ország, tele csodával és szinte megfejthetetlen misztikummal. Ezt az élményt osztotta meg a hallgatókkal Hoffmann Márta piackutató és Gábor József képzőművész, a dél-amerikai országból tett útjukról hazatérve. Mindehhez hozzátették: talán az utolsó pillanatban érkeztek ahhoz, hogy még láthassák Peru valódi indián kultúráját. Az észak-amerikai turisták ugyanis elképesztő számban érkeznek és az őslakosok egyre inkább az ő kiszolgálásukra építik egzisztenciájukat, mintsem földjeikkel és kézművesiparukkal törődjenek. Akit tehát még érdekel az ősi perui indián világ, az minél előbb induljon el megnézni, mert egy-két évtized múlva nagyon előrehaladottá válhat a kommercializálódás. A műsorvezető Rétalji Igor volt.
Peruban mindent megtalál az ember: gyönyörű, déli tengerpartot, sivatagot és az őserdőt. A múltja legalább ennyire gazdag és színes, ebből a legismertebb az inka kultúra. A spanyolok előtti időről nincsenek írásos emlékek, mert az ott élő népek nem használtak írást. Ami megmaradt, az az épületek és a tárgyak. Az építmények mérete szinte elképzelhetetlen, a kövek, amik alkotják, tökéletesen illeszkednek. A formák lekerekítettek, hatásukban puhák, nincs két egyforma köztük, s az a benyomás keletkezhet, mintha nem is emberkéz alkotta épületekkel állnánk szemben. A területen gyakoriak a földrengések, mégis kibírták sérülés nélkül. Az építmények az inkák hitvilágának hármas tagoltságát követik: az ég a kondor, a föld a puma és az alvilága kígyó. Mivel az ország közel fekszik az egyenlítőhöz, a nap másként, meredekebben süt le a földre, s a színek sokkal elevenebbek, erőteljesebbek, mint a mi a tájainkon. Természetesen az inka kultúrában a napnak kiemelt szerepe van, a perui pénzt még ma is solnak hívják. Minden inka épületegyüttesben van egy hely, amit a napnak szentelnek, mert a keletkezéslegenda szerint le kellett láncolni a napot. Ezek a kövek olyan simára vannak csiszolva, mintha korabeli napkollektorok lettek volna.
Az ország szegény ugyan, az átlagjövedelem három dollár naponta, de emellett büszkék, öntudatosak. Nem koldulnak úgy, ahogyan Európában megszokhattuk, ha pénzt kérnek, mindig akarnak adni is cserébe valamit. Sajnos az ősi kultúra egy inkább pusztul a földeket parlagon hagyják, a népművészeti tárgyak már nagyrész gyáriak.
A két fő indián nép az aimarák és a kechuák. A kechuák számítanak az inkák utódainak, vékonyak, kecsesebbek, az aimarák sokkal szélesebbek, vaskosabbak. Van olyan elmélet, hogy az aimarák akár a mongol területekről származhatnak, azokból az időkből, amikor Ázsia és Amerika még egy földrész volt.
Cuzco, a világ köldöke 3800 méter magasan fekvő egykori inka főváros. Az inka épületekből ugyan csak torzók maradtak, a köveket felhasználták a mostani házakhoz. Machu Pichu gyakorlatilag sértetlenül maradt inka város, de nagyon furcsa, hogy gyakorlatilag nem találtak használati tárgyat, nem maradtak nyomai az életnek. Ennek több magyarázata született, de igazolni még nem tudták egyiket sem.
Az inka társadalom rendkívül hierarchikus felépítésű volt, az inka nem érintkezett népével, nem is azon a nyelven beszélt, s kizárólag csak testvéreit vette feleségül. Összesen 13 inkát tartanak számon. Pontosan tudták, mi történik birodalmukban, kiváló kommunikációs rendszert működtettek. A társadalmat tizes egységekbe szervezték: a földműveseket tízes csoportokba szervezték, ezeket újabb tizes egységbe és így tovább. Az információt a tizes egységek vezetői adták tovább, illetve gyűjtötték. Ez a rendszer tette lehetővé a korban egyedülálló információáramlást és kommunikációs rendszert, s mindezt úgy, hogy nem használták az írást.
|
