|
 A magyar közönség által jól ismert film egyik mondatával jellemezte az oknyomozó újságírás hazai állapotát a Holdvilág július 21-ei vendége, Ószabó Attlia. Valóban, a műfaj a biztató kezdetek után még nem indult igazi virágzásnak, sokkal inkább azt láthatjuk, hogy ezen a címen politikai játszmák zajlanak a sajtóban. A műsorban az okokról és a lehetséges kiutakról beszélgetett vendégével Rétalji Igor műsorvezető.
Az oknyomozó újságírás az 1930-as években született az Egyesült Államokban. Magyarországon szintén az 1930-as évekre jellemző szocioriportokban érhetjük tetten ezt a műfajt, bár ezeket erősen áthatotta az irodalmi stílus. Az oknyomzó újságírás társadalmi jelenségeket, problémákat ugyanúgy feldolgoz, mint visszaéléseket, politikai botrányokat, az újságíró saját vizsgálata alapján. Mindemellett az újságíró nem nyomozó hatóság, a cél a választók lehető legteljesebb körű informálása. Ha bűnügy nyomára bukkan, azt át kell adni a hatóságoknak. Nyugaton a hatóságok támogatják ezt a tényfeltárást, nálunk nem mindig.
Magyarországon ma nem könnyű művelni ezt a műfajt, mert a szerkesztők sok esetben kockázatot láttak benne. Az oknyomozó újságírás kulcsa a hitelesség, a pártatlanság. Mindezt nehéz érvényesíteni, hiszen a magyar sajtóban a rendszerváltozás késett a társadalom egyéb területeihez képest, a szerkesztők jelentős része ma is ugyanaz, mint 20 évvel korábban. Az emberek azonban legtöbbször támogatják az oknyomozó újságírók munkáját, fontosnak tartják, hogy legyenek ilyen riportok. Az igazán eredményes oknyomozó újságírónak komoly hitele van, hisznek neki akkor is, ha nem fedi fel a forrásait, tanuit.
A magyar oknyomozó újságírás még viszonylag fiatal. Az 1990-es évek elején a HVG és a Magyar Narancs élesztette újra, majd a Figyelő folytatta. Azt lehetett gondolni, hogy a kereskedelmi televíziókban továbbfejlődhet a műfaj, de ez illúziónak bizonyult. Nem jobb a helyzet a helyi médiumokban sem, pedig a nyugati országokban ezeknek igen nagy szerepük van a tényfeltárásban. A politika időben eszmélt és hamar rájött, hogy ezt a műfajt kiválóan használhatja fel a politikai küzdelmek során, s ehhez, sajnos talált partnereket a sajtóban is. Az olvasó pedig arra ébred, hogy immár politikai játszma része az, amit az újságban tényfeltárásként olvas. De az újságírók sem mndig tartják be a műfaji alapszabályokat: a név nélkül elhangzó állításokat két, egymástól független forrás erősítse meg, mindekivel beszélni kell, azzal is, akiről, vagy akikről a cikk szól, az írásoknak valódi eseményekről, problémákról kell szólnia. Mindemellet a médiumoknak nincs más választásuk, mint fenntartani ezt a műfajt, ösztönözni, mert a hitelességet más úton nagyon nehezen érhetik el. Minőségi újságírás nélkül komoly lap nem maradhat fenn.
|
