|
Gyüre Tamás, 46 éves közgazdász, egy budapesti könyvelő és vállalkozási tanácsadó iroda tulajdonosa, aki az 1980-as évek közepe óta kíséri figyelemmel a magyarországi gazdálkodók működési kereteit meghatározó szabályozórendszer változásait.
Milyen volt, amikor még nem volt adó Magyarországon?
Olyan nem volt, hogy nem volt adó, hiszen az adó intézménye egyidős az államiság intézményével. Persze, nyilván a jelenlegi adórendszer előtti állapotokra gondoltál, bár az írásbeliség létezése óta maradtak fenn az adóbeszedésre vonatkozó törvények. Számomra a legérdekesebb az 1807. évi XII. törvénycikk. Ez mindössze két paragrafusban intézkedik a „csalárd bukások büntetéséről”, ami mint köztudott a mai nap is megkeseríti sok vállalkozó és az állam életét is. A majd kétszáz éves jogszabály „örök kötelezettségre rendeli a vagyonbukottat”, aki vagyonát eltitkolva, vagy „nyilvánvaló pazar” életmódjával rövidítette meg hitelezőit. A közelebbi múltra visszatérve 1987. december 31-ig nem létezett Magyarországon sem a mai értelemben vett személyi jövedelemadó, sem általános forgalmi adó. Kiemelt szerepe volt a vállalati nyereségadónak, és az egyfázisú forgalmi adónak, amit csak az áru kiskereskedelembe kerülésekor kellett megfizetni.
Milyen volt a jelenlegi adórendszer születésének pillanata?
A rendszerváltás időpontját megelőzően, 1988. január elsején jött el a „nagy” nap! Akkor még azt sem tudtuk, hogy nemsokára jön a rendszerváltás! A mai napig úgy gondolom, hogy a jelenlegi adórendszert csak az előző rendszerben lehetett bevezetni, ez a tőkés gazdaság keretei között jóval nehezebb lett volna. Nagyon leegyszerűsítve: addig a pillanatig nem létezett személyi jövedelemadó, attól a pillanattól kezdve lett általános forgalmi adó és lett személyi jövedelemadó. Az adó kulcsfogalma a bruttó - nettó kettősség lett. Egy pillanat alatt vált az adórendszerünk nyugati típusúvá, kezdtük megérteni, hogy mit is jelentett korábban a „merverstájer”.
Mit éreztek mindebből az emberek?
A döntéshozók alapkoncepciója az volt, hogy a dolgozó január 31. napján nem kaphat kevesebb bért, mint amennyit december 31. napján kapott. Ha addig valaki 5000-et keresett, annak utána 7500 kellett keresnie, hogy meglegyen az egyensúly. Nos, erre mondom én azt, hogy ezt csak állami közreműködéssel lehetett megvalósítani!
Mi a személyes véleményed a bevezetés tényéről?
A forint bevezetése után ezt tartom a rendszerváltásig eltelt idő legnagyobb – sikeres - lépésének: alapvetően állította át az ország gazdaságát és a gazdaság lehetőségeit!
Könnyen vagy nehezen szokták meg az emberek a rendszert?
Emlékszem, ’88-ban a belkereskedelmi kutatóintézetben dolgoztam, tudományos munkatársként. Jött hozzánk egy osztrák adószakértő, előadást tartani a majdani új rendszerről. Egy igen-igen vastag adókönyvet vett elő –cserélhetők voltak benne a lapok, addig nem is láttunk ilyet. Mi addigra, úgy 85 százalékban ismertük a készülő rendszert, a kérdéseink mégis szinte csak a személyi jövedelemadóra vonatkoztak. Egy idő után ő is furcsálni kezdte a dolgot és elmondta, hogy igazán az áfa az érdekes, az a kemény dió. Akkortájt mi „adóártatlanok” nem tudtuk mit jelent vállalkozni, mit jelent cégben gondolkodni, egész egyszerűen csak az emberi munka és ennek a bére létezett számunkra. Amúgy pedig volt egy általános félelem az emberekben, hogy most minden 25 százalékkal drágább lesz, lett is drágulás, de közel nem ekkora mértékű.
Általában milyen volt az adókorszak eleje?
Mai szemmel nézve, ez volt a naivitás kora. Addig ismeretlen volt az adócsalás fogalma, az első évek törvényei jószerivel fel sem voltak készülve arra, hogy valaki adót fog csalni. Az adómorál, mint fogalom sem létezett. Ez a vadkorszak esett egybe a rendszerváltással és hát, akkor jöttek létre a nagy magánvagyonok. Ezt, azt hiszem, nem kell túlmagyarázni… Találékony nép a magyar!
Aztán folyamatosan, évről-évre hozzányúltak a törvényhez és ebből lett az a máig tartó szokás, hogy új év - új törvények. Tizenhét évvel a jelenlegi adórendszer bevezetése után is folyamatosan változik a rendszer. Nem a koncepció változik, hanem a részletek. Azok viszont alaposan!
(folytatjuk)
Gallyas Igor
|
