|
Az elektronikus médiumokról inkább rosszat, mint jót szoktak mondani, főleg a kereskedelmi adókról. Rétalji Igor, Meszleny László újságírót, a mai helyzetről és a jövő útjairól kérdezte.
Az újságírószakmában ma jelentős a túlképzés, évente több ezren kapnak az újságírással, a kommunikációval kapcsolatos diplomát. Ugyanakkor a szakma kettészakadt: vannak, akik jó körülmények között boldogulnak, de egy nagyon jelentős réteg igen megalázó körülmények között dolgozik, alacsony bérért, bejelentés nélkül, kényszervállalkozóként, számlára. Sokan türelmetlenek, rögtön képernyőre szeretnének kerülni, a tudatos szakmai építkezésre kevés példát találunk. Ezt a szemléletet erősíti, hogy a kereskedelemi médiumoknál nem elsősorban a szakmai minőségi kritériumok érvényesülnek, hanem az eladhatóság.
A finanszírozási rendszer sem igazán jó, hiszen a médiatörvény megalkotásakor a közszolgálatot egy adó jellegű bevétellel kívánták fenntartani, a készülékhasználati díj bevezetésével. Ez tulajdonképpen nem volt rossz konstrukció, mert nincsen sok közszolgálati médium, így elvileg jól tervezhető a bevétel. Csakhogy az önkéntes befizetés miatt csak az emberek hatvan százaléka fizette, a többiek nem. Ezt a kiesést azonban senki nem pótolta. A rendszernek a legfőbb haszna az volt, hogy automatizmusokat léptetett életbe, s nem a „kézből etetés” elve érvényesült.
A műsorok választékát - például a filmek esetében - meghatározza a nagy forgalmazók kínálata, mert ők csomagban árulják termékeiket és az ár akkor is azonos marad, ha nem a teljes csomagot, hanem annak csak egy részét veszik meg. Ezért aztán a televíziók sokszor olyan filmeket is bemutatnak, amelyeket egyébként nem játszottak volna, de ha már megvették, nem dobják el. Másfelől azt, hogy az egyes napszakokban mit hallhatunk és láthatunk az elektronikus médiumokban, a nézői szokásoktól is függ, amelyek igen nehezen változnak, ezt a műsorszolgáltatónak adottságként kell figyelembe vennie. Ezért van, hogy az esti film gyakorlatilag minden adón nyolckor kezdődik. De az egyes műfajok jellemzői is átalakulnak: a kereskedelmi csatornákon a hírműsor elsősorban a szórakoztatást és nem a tájékoztatást szolgálja, ahogyan minden egyéb műsoruk is.
Az alapvető különbség, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak pénzre van szükségük ahhoz, hogy műsort csináljanak, míg a kereskedelmi csatornáknak műsorra, hogy pénzt csináljanak.
De mindez nem vezethet a közszolgálat elsorvadásához, hiszen ezzel komoly társadalmi értékek mennének veszendőbe és jelentős veszélyek lépnének fel. A közszolgálatnak vissza kell adni a rangját és a biztonságát: az alkotók számára megélhetést és a finanszírozás terén kiszámíthatóságot.
A beszélgetés a másik Rádió 93, 6 Holdvilág című műsorában hangzott el.
|
