|
A tudományra a társadalom rendszerint kétféleképpen tekint: vagy abszolutizálja és minden problémájára megoldást remél tőle, vagy éppen ellenkezőleg, elfordul és érdektelenné válik vele szemben.
A közelúltban mindkettőre találunk példát. A hatvanas években az emberek azt gondolták, a tudomány mindent legyőz, majd amikor rájöttek, nem így van, akkor elfordultak tőle. Ma már komoly erőfeszítéseket kell tenni az Európai Unióban, hogy legyen megfelelő utánpótlás a tudományos kutatásban, mert a fiatalokat nem vonzza a tudományos kutatói pálya. Van-e a tudománynak morális felelőssége? Nincs, hiszen a tudomány művelői azt vállalták, hogy megpróbálják megismerni a világot és ezt a tudást hozzáférhetővé tenni a többi ember számára. A tudomány felelőssége tehát az, hogy a lehető legtöbbet és a legigazabbat megtudja a világról. Ez a megszerzett tudás egyáltalán nem az abszolút igazság, hanem a pillanatnyi információk alapján leírható állapot. A felfedezésekhez vezető út soha nem egyenes, zsákutcák, kétségek és tévutak kísérik. De az igazi tudó megpróbálja tudását a mindennapi embernek is átadni. ,, a dolgokat le kell egyszerűsíteni, amennyire csak lehat, de annál jobban nem szabad'' - mondta erről Albert Einstein.
A mindenapi embre egyfelől fél a tudománytól, annak eredményeitől, másrészt csodákat vár tőle. A hatvanas években az utóbbi uralkodott, aztán a hetvenes években jött a kijózanodás és szembesülés az olajválsággal, a környzetszennyezéssel, társadalmi problémákkal. Ekkor az emberek elfordultak a tudománytól, ez mára némileg csökkent ugyan, de sajnos nincs elég kutató és az utánpótlás is akadozik. Ez hosszú távon komoly gondokat okozhat. A tudomány megpróbál nyitni és igyekszik megismertetni magát és eredményeit.
A tudomány eredményei attól is függenek, milyen források állnak rendelkezésre, mert a jó minőségű, mags színvonalú tudomány - főleg a természettudomány - nagyon pénzigényes. Ha a társadalom és a döntéshozók nem ismerik a tudományt, a várható eredményeket és hasznokat, akkor csökken, netán megszűnik a finanszírozás és így az eredményesség is veszélybe kerül. A tudomány ezért megpróbálja eladni magát, egyes kérdéseket kiemelni, másokat inkább háttérbe tolni, egyszóval néha manipulálják a döntéshozókat és a közvéleményt, igyekeznek eredményesen lobbizni.
A kutatásokra fordított összes forrást tekintve az alapkutatásra jut a legkevesebb pénz, ezt követi az alkalmazott kutatás és a sor végén áll a technológiai fejlesztés, ez utóbbira, hogy kézzelfogható termék legyen a kezünkben, már akár a százszorosát is kell költeni annak, amit az alapkutatásra fordítottunk. Kétségtelen, fontos az alapkutatás, de az erőforrásokat nem szabad látszattevékenységre pazarolni. A ráfordításoknak végül eredményt kell hozni. Az, hogy miből lesz végül is haszon, látható és mérhető, ebben segítséget nyújt a scientometria. Ha valaki tud publikálni egy neves folyóiratban, akkor az azt jelenti, hogy munkája valószínűleg eredményes lesz, erre érdemes pénzt fordítani.
|
