Igazságosság a társadalomban? Erre a felvetésre az emberek többsége szkeptikusan regál és úgy gondolja, jelenlegi viszonyaink között nyoma sincs ennek. Valóban, ma nagyon sok minden nem úgy működik, ahogyan azt elvárnánk. De mit is tekinthetünk társadalmi igazságosságnak? A Holdvilág április 28-ai adásában erről beszélgetett Dr.Örkény Antal szociológussal Rétalji Igor műsorvezető.
A társadalmi igazságosság első megfogalmazása Arisztotelésztől ered, de igazán a polgárosodással bontakozik ki. A modern társadalom azzal az ellentmondással küzd, hogy miként tudja biztosítani tagjainak a szabadságot és az egyenlőséget. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mindenki egyformán részese a társadalomnak, a döntésekben azonos befolyással lehetnek. A társadalmi igazságosság igazi kiteljesedése a szociális jogok érvényesülése, a jóléti állam megszületése. A társadalmi igazságosság akkor érvényesül, ha a mérsékelt a hiány a javakhoz való hozzáférésben. A társadalom ugyanis létrehoz javakat, de nem korlátlanul, mérlegelni kell, hogyan történjék elosztásuk, miközben a közjó a lehető legjobban érvényesül. Ezt a folyamatot szolgálja a jóléti állam. A kérdés tehát az, hogy az egyén jóléte miként növelheti a közjót.
Magyarországon a rendszerváltozással érkezett el az idő, hogy társadalmi igazságosságról kezdjünk beszélni, de az 1990-ben indult folyamatokkal kapcsolatban kollektív félreértét tapasztalhatunk. A rendszerváltozás ugyanis arról szólt, hogy helyreállítjuk a szabadság sérthetetlenségét a gazdasági és politikai szférában egyaránt, valamint érvényre juttatjuk az esélyegyenlőséget is. De ez utóbbi terén a gyakorlat még messze van az ideálistól. Miután a közösség az államot tekinti a társadalmi igazságosság legfőbb letéteményesének, neki kell megoldani az említett problémákat. A megvalósulást nehezíti, hogy a közteherviselés igencsak akadozik. Az igazságosság ugyanis nem engedi meg a korlátlan önzést, a saját jóléte egy részéről mindenkinek le kell mondania az esélyegyenlőség megteremtése érdekében. Ugyanakkor a közteherviselés akkor működik jól, ha az adók nem haladják meg az egyén által igazságosnak vélt mértéket. Mekkora ez a mérték? Nos, ez a fő kérdés a társadalmi igazságosság meghatározásánál és a megoldás függ az adott társadalom kulturális hagyományaitól. Általános elv, hogy az egyéni szabadság nem korlátozható semmilyen mértékben, de ebbe a szabadságba értendő az is, hogy más is hasonló mértékben megvalósíthatja saját céljait.
Nálunk az emberek a problémáikat elsősorban a rendszeren kérik számon. A kapitalizmus akarása ugyanis nem párosult a teljesítményelv elfogadásával. A társadalmi igazágosság érvényesüléséhez szükséges a gazdasági prosperitás is, mert így mindenkinek javulhat a helyzete, igaz, van akinek jobban és van, akinek kevésbé. Miközben a vizsgálatok azt mutatják, hogy a közfelfogás egyre inkább elfogadja a teljesítményelvet, az állammal szemben továbbra is megmaradtak a szinte irreális mértékű elvárások. Ez a helyzet akkor változhat, ha az emberek megértik, hogy a változások az ő érdekeiket szolgálják, mert hosszabb távon előnyük származik belőlük.
|