A 2009-es év nem az volt sokunk számára, amire boldogan fogunk emlékezni. Teljes erővel tombol a gazdasági válság, egyre kevesebbet ér az emberek pénzecskéje, egyre magasabbra kúsznak az árak, egyre több dolog van, amit már nem engedhet meg az egyszeri halandó magának.
Az utóbbi évtizedben Magyarországon nagyon rászabadultak az emberek arra, hogy mindent megvehetnek, amit megkívánnak. Nincsenek korlátok, éppen ezért a reklámok is az sulykolták, hogy mindenhez hozzá lehet jutni, akár azon az áron is, hogy eladósodunk az utolsó fillérig. Igenis hibásnak találom a hitelintézeteket abban, hogy képesek voltak kihasználni az emberek hiszékenységét, naivitását és fűnek-fának adtak hitelt, meg sem vizsgálva komolyan azt, hogy vajon képes lesz-e adósuk visszafizetni adósságát. Nem is volt ez fontos, hiszen a hitelintézeteknek jogukban áll az adósságért cserébe elvenni a szegény emberek vagyonkáját, biztonságot adó házát.
Sokunknak szerte a világban megszűnt a megélhetést adó állása is. A nagy vállalatok is becsődöltek és rántották magukkal a kisebb és a még kisebb cégeket. A magánvállalkozók milliói jutottak olyan helyzetbe, hogy kénytelenek voltak felszámolni vállalkozásukat. Sokunknak át kellet értékelnie életét. Nem biztos, hogy mindaz amivel az eddigi életünkben foglalkoztunk lesz a továbbiakban is megélhetési forrásunk. Persze azok, akik több lábon állnak, több tanult szakmájuk is van, vagy több munkahelyük volt hamarabb tudnak elhelyezkedni, érvényesülni, mint azok, akik egy lapra tettek fel mindent és egy szakmában, cégben gondolkoznak. A gazdasági válság átreformálja gondolatainkat, elképzeléseinket. Egyre többen rádöbbennek arra, hogy igenis fontos a tanulás, önmagunk minél szélesebb körű képzése és nem szégyen ősz fejjel is beülni az iskolapadba. Ma már sajnos nem elégséges a régi szocialista munkatempó sem. Nemrég olvastam egy tanulmányt, hogy a magyarok a többi európai  uniós országgal szemben sokkal hosszabb időt töltenek a munkahelyükön. Igen ám, de sokkal kevesebbet termelnek ugyanannyi idő alatt, mint  más uniós társaik. Vajon, akkor mivel is töltik a fennmaradó időt? Mindannyian tudjuk saját tapasztalatból, hogy még ma is az állami fenntartású cégeknél reggel nyolctól kilencig kávécskáznak, fél tíztől tízóraiznak, dél körül ebédelnek, utána sziesztáznak, kettőkor meg már minek látnának neki a munkának. Így aztán persze igen zavaró, ha az ügyfél telefonon vagy tán személyesen zaklatja őket! A magánszféra ezt a tempót nem engedheti meg magának és ha azt akarjuk, hogy Magyarország előre haladjon, akkor az állami cégeknek is fel kellene venni a tempót.
A nehéz gazdasági helyzetben szoktak rántani a nadrágszíjon és végignézni a kiadások oldalát hol is ehetne még lefaragni belőle. Nem hiszek abban, hogy a mélyszegénységben élőket bírálni kellene, de úgy gondolom, hogy nem csak segélyekkel, élelmiszer csomagokkal kellene segíteni őket, hanem életvezetési problémájukat is meg kellene oldani. Ma Magyarországon sokan élnek úgy, hogy nem tudnak élelmiszer venni, de otthon a televízión legalább 56 csatornát lehet befogni. Bizony minden családban körül lehet nézni, hogy mi is az amiről ebben a helyzetben le lehet mondani. Sokan már nem tartanak vezetékes telefont, mert drága az alapdíj, ám azt is meg kell gondolnunk ma már, hogy kivel, mikor, mennyi időt fecserészünk. Lejárt  a telefonon csevegések időszaka. Ajánlani tudom viszont helyette a jóval olcsóbb internetes kommunikációt. Ma már egy-két ezer forintért lehet Internetet bekötni otthonukba és havi díjért ezen keresztül kommunikálni. Beszédesebbeknek a skype nevezetű programot, irodistáknak a MSM-et ajánlom. Mindkét esetben, ugyanúgy, mint a telefonnál azonnali reagálásra van lehetőség. (Sőt, a skype-nál még videó-telefonálási mód is van). Amíg így kúsznak fel a benzinárak bizony meggondolandó az is, hogy mikor és mi okból ülünk bele gépkocsinkba.  Érdemes kiszámolni a hosszabb utak alkalmával nem járunk-e jobban, ha igénybe veszzük a tömegközlekedési eszközöket. Az is lehet, hogy napi szinten érdemes az azonos útvonalon járókat megkeresnünk és együtt beutaznunk a gépkocsival így is csökkentve a költségeket.
Ma már sok háztartásban látom, hogy lekapcsolják a villanyt vagy kikapcsolják az elektromos készülékeket. Vajon tudják-e, mert már sokszor elmondták, az úgy nevezett készenléti állapotban is felvesznek áramot az elektromos készülékek. (televízió, mobiltelefon töltője, stb.) Nem sokat, de sok kicsi sokra megy. Otthonunk fűtésénél is érdemes odafigyelni arra, hogy ha éjszaka akár egy-két fokkal lejjebb állítjuk fűtésünket, súlyos pénzeket spórolhatunk meg, nem beszélve arról, hogy sokkal egészségesebb hűvösebb lakásban aludni. Minden híresztelés ellenére, szellőztetés után a friss levegő melegebb érzetet ad, mint az áporodott szag és ha még párásítjuk is a levegőt, úgy még jobb lesz a hőérzetünk.  Egyre többen mondják, hogy alternatív megoldásokon is törik a fejüket. Igen, igazuk van a föld hője, vagy a nap melege, a szél energiája még mindig a legolcsóbb megoldás. Most úgy tűnik sokba kerül a beruházás, de pár év alatt – főleg, ha így mennek fel a nyersanyagárak – megtérül a befektetés.
A legtöbbet azért mégiscsak a hasán tud megspórolni az ember. Kezdjük azon, hogy nem feltétlenül kell gyorséttermi láncoknál étkeznünk. Túl azon, hogy roppant egészségtelen, ráadásul nagyon drága is. Persze tudom, hogy a nagyvárosban ezek csábítóan ínycsiklandozó illatokat eregetnek, néha Budapesten nem lehet megmaradni a sok ételszagtól. Éppen azért az ajánlom, hogy ne menjünk éhesen a városba és csomagoljunk magunknak egy kis hazait, ha mégis bemerészkedünk. Nem kell feltétlenül minden nap szalámit ennünk sem, otthon is sok olyan kenyérre kenhető krémet lehet elkészíteni, ami rendkívül laktató, finom és olcsó. Persze rendkívül sok étkezési praktika van és nem tudjuk minden felsorolni sem. Érdemes megkérdezni az idősebbeket ez ügyben.
Véleményem szerint a gazdasági válságot, a nehéz éveket fel lehet fogni úgy is, hogy most az emberiség egy kicsit visszatanulja azt, miként lehet természet közelebbi életet élni, miként lehetne természeti értékeinkkel jól gazdálkodni és az anyagi felhalmozás helyett a szellemi értékekre, a tudásra koncentrálni. Csak az marad fenn, aki ezeket a technikákat sikerrel el tudja sajátítani és tovább tudja adni. Ehhez kívánok sikeres új esztendőt!
Madaras Andrea