Már hónapok óta készültem erre a jeles alkalomra, és most, hogy elérkezett, úgy érzem nem tudok szóhoz jutni. Keresem a szavakat, de csak pátoszok jutnak az eszembe.

Az első évtized az emberek életében is nagyon fontos jelentőségű rész.

Az első évtized nagyon nehéz: megszületik, néha nehéz vajúdások által, ekkor éli át gyermekbetegségeit, kezdi iskoláit és éppen ifjú kora elejére ér. Belép az öntudatra ébredés időszakába, a szülőtől való elszakadás felé.

Pontosan ezt érzem akkor, mikor arra gondolok, hogy kicsiny gyermekünk az IKSZ újság, már tíz éves lett.

A születésére nem panaszkodhatunk, hiszen viszonylag könnyű volt. Éppen egy olyan pillanatban pottyant ide, mikor a környék falvai közös akaraton voltak és szerettek volna hírforráshoz jutni. Mi szülők büszkén szemléltük, hogy egyre jobban növekszik, terebélyesedik gyermekünk, hiszen először csak kettő, majd öt, végül hét község is csatlakozott hozzánk. Igyekeztük elke-rülni a gyermekbetegségeket, az olvasókhoz őszinték akartunk lenni, becsületesen tudósítani az esemé-nyekről, próbáltuk távol tartani ma-gunkat a viszálykodástól, pártos-kodástól. Öt éves korunkban elért bennünket a magyar demokrácia nagy gyermekbetegsége a választási hadjárat. Soha nem fogjuk bebizonyítani, hogy miért is estünk el az önkormányzatok és az akkori I.I.T. támogatásától, de talán már nem is fontos mindez. Megpróbáltunk a saját lábunkra állnunk, nehéz volt az út és sokszor rendkívül döcögős. Büszkék vagyunk rá, hogy már annyi idő eltelt támogatás nélkül, mint amennyit élveztünk támogatással.

Persze ez nem csak rajtunk múlott. Egy önkormányzat van, aki a legelső lapszámtól kezdve kitartott mellettünk, ez pedig a Püspökszilágy Község Önkormányzata. Nem csak  köszönjük, kalapunkat levéve, derekunkat meghajtva tisztelgünk e derék önkormányzat képviselő testülete s lakosai előtt, akik annyira szeretnek és tisztelnek bennünket, hogy 120 lapszámun-kat (1920 oldal) támogatta, hovatovább, ez alatt a tíz év alatt, egyetlen egyszer sem cenzúráztak bennünket, sőt fel sem merült bennük ilyen gondolat. Nagy dolog ez kérem, a Magyarországon megjelenő helyi újságok 80%-ának bújtatott, vagy kiírt tulajdonosa az önkormányzat, vagy maga a polgármester, esetleg az önkormányzat alkalmazottja. Az ilyen újságoktól persze nehéz azt várni, hogy objektíven tudósítsanak az önkormányzat, a képviselő testület, netán az ellenzék munkájáról. Persze választásokkor a helyi lapok nagy részében tulajdonosváltás és a teljes szerkesz-tőség menesztése zajlik. Éppen ezért nagy dolog az, hogy egy önkormányzat három választási cikluson keresztül is kitartson amellett az újság mellett, amiben nincs tulajdon része. Ugyan így állandó támogatónk a kezdetektől fogva az Rhk. Kft., vagyis a Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló Telep. Mindig igyekeztünk cserébe tudósítani az ott zajló eseményekről, nyílt napokról, különlegességekről.

Sokat segítettek nekünk reklámozóink, kik közül néhányat most megtisztelhetünk azzal, hogy középső, már ha-gyományos naptárunkra felhelyezzük őket.

Kedves Olvasó!  Tudom, hogy sokan vannak, kik már az elejétől, tíz éve a mi olvasótáborunkat erősítik. Köszönöm, hogy kitartottak mellettünk. A mai világban már nem divat a hűség, mégis vannak, akik nem csak megveszik, de akár elő is fizetik lapunkat. Kedves Új olvasónk! Remélem lapunkkal nem okozunk csalódást önnek sem. Mi nem vágyunk fényes nagy babérokra, nem tudósítunk országos celebek viselt dolgairól, nem érdekel bennünket a „nagyok” marakodása sem. Vagyunk, akik vagyunk. A vidéki kis emberek kulturális lapja, sem többek, sem kevesebbek. Büszkék vagyunk erre a címre, hiszen itt élünk önök között, ismerjük problémáikat és együtt tudunk osztozni örömükben is.

Láthatnak bennünket, hiszen ott va-gyunk a községek minden jelentős eseményén. Éppen ezért köszönjük, hogy megtisztelnek bennünket azzal, hogy olvassák cikkeinket, sőt többen is akadnak, akik írnak nekünk.

Mint láthatják egyre több község eseményeire vagyunk hivatalosak, és megtiszteltetésnek érezzük, hogy e községek önkormányzatai és lakosai is minket választottak. Reményeink szerint, talán a következő évtizedben sikerül olyan kistérségi magazinná „nőnünk”, amely bemutatja a vidéki emberek életét és a vidéki embereknek ad segítséget, támaszt és szórakozást.

Ezekkel a reményteljes gondolatokkal kívánok Önöknek Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet a 2010-es esztendőre!

Madaras Andrea és Lénárd

az IKSZ újság szerkesztősége

Publikálta null