Alkonyodott már, amikor a vácrátóti- (ha úgy tetszik váchartyáni) elágazáshoz közeledtünk. Azok, akik a rátóti irányt választották, azok egy kalanddal rövidebben, ám hamarabb értek célba, mint a Hartyán felé letérők.Azt már messziről láthatta a tájat szemlélő, hogy a kanyar mögül a hirtelen támadt szél füstfelleget fúj keresztül az úton.
A hirtelen érkező őszi alkonyban, még azt ki lehetett venni, hogy az Aszód vonalú vasúti átkelőtől néhány méterre egy munkagép ég teljes terjedelmében.
Az első kérdésre, hogy ember ki tudott-e szállni belőle, megnyugtató választ kaptunk. Sőt még a tűzoltókat is értesítették néhány perce.
Időközben sorra érkeztek a polgári járművek a leágazáshoz és némi torlódás is kialakult. De viszonylag higgadtan vették tudomásul, hogy itt bizony várni kell. Az égő munkagép felől baljóslatú durranások hangját hozta a gomolygó füsttel együtt a szél.
Öt perc sem telt el és az első tűzoltószer már meg is érkezett, továbbiak követték köztük egy vízszállító is minden eshetőségre készen.
Az elsőnek kiérkező egység megtelepített két gyorsbeavatkozó sugárcsövet és azonnal hozzáláttak az oltáshoz. A háttérben tevékenykedő egység kiépítette a vízutánpótlást, és egy árbocra fén
yszóró került, hogy a teljes sötétségével beköszöntő őszi estében is, minden szemlélődő jól lásson.
A kiérkezéstől számítva nem telt el tíz perc, és a makacsul lángoló járműből, már csak a fém tiszta váz maradt. Nem jó hír ez, sem a gép kezelőjének, sem a tulajdonosnak. Kár érte.
Annál viszont kedvezőbb a tűzoltókra nézve, hiszen láthattunk tőlük egy gyors kiérkezést, rutinos megközelítést és egy frappáns beavatkozást.
Gratulálunk!
