Biztos rosszul emlékeztem – futott át az agyamon, amikor az óvoda növendékeit megpillantottam. Az ő kis asztalkáiknál ültek és önfeledten játszottak. A teremben semmi sem árulkodott arról, hogy itt ma felfokozott hangulat uralkodna. Két percnek kellett csak eltelnie, s akkor jöttem rá, hogy itt a csendes felszín alatt kérem, vad szüreti indulatok bújnak meg.
Erre az udvaron derült fény, a körjátékok már alig kötötték le a figyelmüket, hiszen tudták, hogy perceken belül itt a szüret ideje. Az előkészületek, no és a szülők érkezése is ezt jelezte.
A körtánc hamarosan abbamaradt és kezdetét vette a szőlőfürtök keresése, kosárkába, vödörbe szedése. Ezt azért már szülői segédlettel végezték, hamarosan hegyekben állt a sok szőlőfürt. Ezt a fárasztó tevékenységet frissítő italok, pogácsa és sütemények tudták ellensúlyozni. Rövid szusszanásnyi idő múlva a gyerekek ismét hadra foghatók voltak. Ez azért volt fontos, mert – rövid időn belül – egy mozgalmas szüreti műsor aktív részeseivé váltak Kovács László népzenész és énekes társnője bíztatására.
A rövid ismerkedést követően, körtánccal, dalolással, játékkal köszöntötték az őszt, és a szüretet. A hajdani népélet ihlette a dalokat, mondókákat, amelyek segítségével a gyerekek egy egészen mozgalmas délelőttnek lehettek részesei.