Voltak már kezdeményezések, hogy a Püspökszilágyon élő fiataloknak, főleg gyermekeknek, megtanítsuk, visszatanítsuk a magyar népművészetet. Sajnos a hívó szavak ezeddig süket fülekre találtak.
Sem a néptáncra, sem pedig a kézműves foglalkozásokra nem láttunk tömeges jelentkezéseket, tumultuózus jeleneteket. Éppen ezért eléggé visszafogott voltam, mikor arról esett szó, hogy egy idősebb bácsi megtanítaná a gyermekeket és felnőtteket gyékényt fonni.
Ám legyen, próbálkozzunk meg vele, hiszen a remény hal meg utoljára! Így aztán, meghirdettük a programot az erdei iskola nyári tantermébe.
Bizony nagy meglepetésként ért, hogy a verőfényes délutánban egymás után bukkantak föl az anyukák, apukák gyermekeikkel, telepedtek le az asztalokhoz és kezdtek bele Feri bácsi útmutatásai alapján a kisebb gyékénycsodákba. Így aztán szívecskék, angyalkák, hóvirágok, sőt gyékény kardok is kikerültek ügyes kezeik alól. Persze sok műben főleg a felnőtt ügyessége, keze munkája látszott meg, de a nagyobbacskák önállóan is készítettek gyékény alkotásokat. Ahogy kezdett leszállni az este egyre több mű lett kész és persze, milyen a gyermek, mindet egyből ki kellett próbálni. Így aztán voltak, akik az asztaloknál „babáztak”, állatkertet hoztak össze, míg mások lovagként óriási csatákat vívtak.
A szülők rögtön meg is beszélték, hogy másnap, már gyermekek nélkül, összegyűlnek, hogy komolyabb dolgokat is megtanuljanak. Így aztán a két nap alatt mindenki, akit érdekelt e nép mesterség egy kicsiny szeletkét megtanulhatott belőle. Az alapokat. Aki tovább szeretne lépni, annak csak a fantáziáját kell használnia, hiszen a gyékény olyan anyag, hogy az alaplépések után már csak variálgatni kell.
Sok sikert kívánok hozzá!
Emma