Az augusztus huszadikai tűzijáték mindig könnyeket csal a szemembe. Nem a szikrák vagy a füst miatt, nem is a meghatódottságtól vagy a gyönyörűséges látványtól. A napsütéses nyár utolsó szép pillanata szokott ez lenni. Megkönnyezem a zöldellő mezőket, a selymesen simogató Balatont, az ég vakító kékjét, a reggeli madárcsivitelést, egyszóval a gondtalanságot, az elmúló szép időt.
Mielőtt bárki patetikusnak gondolna, tudom, hogy ősszel is vannak szép napok, gyönyörűséges színek, vidám pillanatok és a tél sem csak a hidegről és sötétségről szól, de ezek az évszakok mégis mások, mint a szeleburdi, csélcsap nyár.
Bármennyit is dolgozunk, bárhogyan is húzzuk az igát és izzadunk nyáron mégis könnyebben elmegyünk szabad napunkon a strandra, beülünk egy cukrászdába elmajszolni egy nagy kehely fagyit, Uram bocsá’ baráti beszélgetés közben elkortyolgatunk egy jó hideg söröcskét. Gondtalanabbak, felelőtlenebbek vagyunk. Hamarabb belenyúlunk a pénztárcánkba, gyorsabban otthagyjuk a munka dandárját, hamarabb megállunk egy kicsit élvezni a nap éltető melegét. Talán éppen a napsütés teszi ezt velünk egyszeri emberekkel, hogy feltör az egész évben megzabolázott lényünk és mit máskor százszor is meggondolnánk, most egyszeriben nekivágunk. Ki is használják ezt rendesen a fesztiválszervezők, utazási irodák, programszervezők. Tudják, hogy ha sikerült az adott helyre csábítani az embert akkor már megenged magának egy kis luxust a programok nézegetése közben. (Hiszen ki tud ellenállni a vattacukor árusnak, ha olyan édesdeden hívogat az illata a portékának)
Augusztus huszadika után azonban megváltozik a helyzet, az emberek rádöbbennek arra, hogy kötelességeik vannak, aminek feltétlenül eleget kell tenniük. Valahogy az van belénk kódolva, hogy el kezdjünk gyűjtögetni, meleg vackot keresni, komolyabban gondoskodni magunkról és rokonainkról.
A gyermekes családok hosszú tömött sorokban indulnak bevásárolni, meleg ruházatot, új felszerelést és persze mindent, ami az iskolakezdéshez szükséges. A nebulók is érzik, hogy itt a vég, mert nagy komoly arccal válogatják az új hátizsákot, tolltartót és talán végre nekiülnek, hogy a kötelező olvasmányon is átrágják magukat, vagy egy kicsit átismételjék a múlt évi tanultakat. Bizony, ezeknek a kicsiknek is komoly kötelességük van szeptembertől. Le kell ülni a fenekükre és hallgatni a tanító vagy a tanár szavait. Sokszor elmondtam már, de úgy látszik még nem elégszer. A gyereknek ez ugyan kötelessége, de pszichéje ellen való dolog. A 6-7-8 éves piciknek legalább napi öt órát kellene szaladgálniuk, s mi ehelyett napi nyolc órára az iskolapdba kényszerítjük őket. Nem jó ez így, de változtatni rajta nem tudunk!
A felnőtteknek is egyre több lesz a kötelességük az ősz beálltával. A városlakóknak kevésbé, a vidékieknek több. A városlakók nagy rész nem tudják fűtésüket, házuk állapotát szabályozni, mert nincs rá módjuk, lehetőségük. Ám ezt a gondtalanságot meg kell fizetniük, hiszen spórolni sem tudnak a fűtéssel. Azt eszik, amit kapnak. Vidéken általában más a helyzet. Sokan visszaállnak a fafűtésre, ám ezért meg is kell dolgozni. Ilyenkor ősszel morognak a fafűrészek, és szorgos kezek cipelik a kamrákba a télire való tüzelőt. A kertes házaknál ilyenkor szokták a tél előtt elvégezni a nagyobb javításokat, hiszen mindenkinek fontos, hogy hajléka valóban meleg otthon legyen, ahol nem fut ki a meleg és nem szökik be a hideg.  
Sokan vannak, akik nyáron befőztek, esetleg mélyhűtőbe pakolták a termést, hogy a nyár ízeit a zord időben is élvezni tudják. Ám ősszel is maradnak még feladatok. Nagyobb családok hűvös helyre több zsák burgonyát, hagymát, zöldséget raknak el, mert tudják télen sokkal drágább lesz és így spórolni tudnak vele.
A felelősséggel gondoskodó ember nem csak magát helyezi biztonságba, de a körülötte élő háziállatokat is. Vidéken természetes, hogy meg kell javítani a kerítést a tyúk ólat, kutyaházat, hiszen mindazok kik biztonságunkról, élelmünkről gondoskodnak ne fázzanak télen sem. Aki nem így teszi meg sem érdemli az állatok barátságát.
Modern korban élünk és ma már természetes, hogy minden családnál van egy vagy két személygépkocsi is. Felelősséggel gondolkodó autótulajdonos átnézeti gépkocsiját, felkészíti a téli hidegekre és akár már szeptemberbe beszerzi a téli gumiabroncsot (nem az első fagyok után). Ezzel nemcsak saját, hanem embertársai épségére is ügyel, hiszen nyári gumival senki se várja, hogy meg tud állni a csúszós utakon.
Nyáron könnyű volt összejönni az embereknek, hiszen nem fáztak, akár egy kapuban meg-megállva is órákig lehetett beszélgetni egymással, nem beszélve a csábítgató éttermekről, kifőzdékről, ilyen-olyan árusokról. A hidegebb idő beálltával persze ennek is vége, az emberek behúzódnak meleg vackaikba és senki sem várja el a másiktól, hogy a hidegben örömmel trécseljen. Így persze sok ember akár hetekig nem találkozik másokkal, mert magányosok. Biztosan mindenki ismer ilyen embereket. Ne hagyjuk őket magukra. Sajnos a sötét beálltával lelkünk is képes beborulni. Keressünk közösségi tereket, közös programokat és vigyük el oda magányos ismerőseinket is. Elvégre ősszel nemcsak a házunkról, állatainkról gépkocsinkról, hanem embertársaink lelkéről is illik gondoskodnunk.
Emma