Hihetetlen, hogy elröpült a nyár, itt van a szeptember, itt van az új iskolai tanév kezdete!
Minden kis és nagy diák megkezdte tanulmányait az iskolákban. Az új tanévben minden új és régi diáknak kívánok tanulmányaikban sok- sok sikert, a pedagógusoknak pedig sok türelmet munkájukhoz.

Mint ahogy azt bizonyára észrevették a tisztelt lakosok – vagy ha nem hát volt aki  kifordítva, de felhívta rá a figyelmet – községünkben is, mint a  környező településeken hasonlóképpen megkezdődött az ú.n. Hulladékszigetek kiépítése.
Ez az építést falunk is a KEOP. által finanszírozott forrásból kapja. Talán mindenki látta már a környező városokban, vagy más falvakban azokat a színes – kék, sárga- kis konténereket, melyeken üveg, papír és műanyagjelzés látható. Ezek a kis konténerek kívánják megvalósítani a szelektív hulladékgyűjtés folyamatát, vagy  felhívni a szelektív gyűjtésre a figyelmet, meg hogy egyáltalán szokjuk, hogy ezeket a dolgokat mind külön kellene gyűjtenünk. 2006. év márciusában kapta meg az önkormányzat, hogy jelölje ki azt a kettő helyet, ahol a faluban ezt a szigetet el tudja helyezni.
Feltétel volt, hogy önkormányzati terület legyen és aránylag könnyen megközelíthető legyen.
(máskülönben mi értelme lenne, ha nem tudnánk megközelíteni?) Ekkor esett a választás a Petőfi út közepén lévő – körforgalom mellett lévő területre, valamint a Bajcsy Zsilinszki út végére.
Azt, hogy ezeket a szigeteket rendeltetésüknek megfelelően használjuk a lakosokon, rajtunk embereken múlik. Az önkormányzat részéről pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez így is legyen!  A háztartási hulladékokat mint ahogy eddig is hetente elviszi a kukás autó. Nem használt üveg, műanyag mindenkinél van (amiket már eddig sem lehetett volna a kukába tömnünk), a papír, pedig mint tudjuk újra hasznosítható, tehát célszerű külön gyűjteni.
Vannak a faluban  aláírás gyűjtők - számomra érthetetlen okból -  ezen hulladékszigetek ellen, mondván, hogy szeméttelepet akarunk ott létesíteni. Azt már észrevehették volna, hogy mind a polgármester úr mind képviselő társaim – ha kellett szemetet szedtünk, de mi sem szeretjük a szétdobált hulladékot, nekünk sem célunk, hogy ezek a konténerek ne arra legyenek használva, amire valók.  Különösen érdekes, hogy a hangadók között van olyan is, aki a szennyvizét az utcára illetve a patakba engedi ki. Hogy is van ez? Más szemében a szálkát, sajátomban a gerendát sem látom? Ha ilyen nagy erőbedobással vállalna munkát, talán jobban profitálna belőle.
Mindenesetre községünkben is el fognak készülni ezek a hulladékszigetek, hasonlóan a két szomszédos településhez. Remélhetőleg minden püspökszilágyi lakos a rendeltetésének megfelelően fogja használni, ezzel is példát mutatva gyerekeinknek, hiszen a jövő nemzedéke csak a mi általunk mutatott példát fogja követni.

Végezetül egy rövid beszámolót szeretnék tenni arról, hogy augusztus hónap elején a testület meghívást kapott erdélyi testvértelepülésünktől, Kézdialmástól. A meghívást az ottani falunapokra kaptuk. Néhányan képviselőtársaimmal vállalkoztunk erre a csodálatos, de igen fárasztó útra.
Aki már járt ott, az tudja, hogy 13-14 órás utat kell megtenni. Kicsit félve indultunk neki, de annál melegebb fogadtatásban részesítettek bennünket vendéglátóink. Családoknál voltunk elhelyezve, egy- két főt tudtak fogadni. Mind a község, mind az ott élő emberek vendégszeretete példaértékű. E néhány nap alatt bepillantást nyerhettünk annak a környéknek és községnek az életébe, megismerhettük az ottani emberek örömeit, gondjait. Hasonló vagy ha lehet  nagyobb gondokkal küzdenek mint mi, csak teszik ezt magyarként más országban.

Vannak a faluban jó néhányan akik  még sohasem jártak Magyarországon, de  a televízió magyar adásait nézik,  csak magyarul beszélnek..
Részt vettünk a szombat esti műsorokon, a falunapon, vasárnap a mise után felavatták Kelemen Didák szerzetes emléktábláját, aki a falu szülötte és minorita szerzetes volt. Magyarországon is számos magyar székesegyházat, kolostort épített adományokból, prédikálva Miskolctól Szegedig. Járta az országot, mindig gyalog, prédikált és épített,
 amíg csak élt. Boldoggá avatása folyamatban van.
A vasárnapi közös ebéd után kis csoportunk ellátogatott a 25 km-re lévő Csernátonba,
 ahol valószínűleg az egyik legnagyobb és legcsodálatosabb Néprajzi Múzeuma található Erdélynek. A Damokos-udvarházban található magyar népművészeti, technikai és mezőgazdasági gyűjteményt a folyamatosan működő Népfőiskola teszi élővé.
Ezen a helyen írta meg Jókai Mór a Domokosok című regényét. Az udvaron csodálatos kopjafákat, székely kapukat láthattunk. Nagyon nagy élmény volt egy helyen ennyi minden régi dolgot látni. Itt találkoztam többek között ezzel a nagyon szép idézettel, melyet most szeretnék Önökkel is megosztani:
„Jeleket adni, jeleket hagyni,
   Ha elmegyünk is jelnek maradni.
Beszédes jelnek lenni a hitben,
                                     Mint akit jelnek rendelt az ISTEN.”(Füle Lajos: Jelek)

A közös vacsora és beszélgetés után csodálatos helyi műsorokkal és tűzijátékkal zárult látogatásunk ún. hivatalos része. Hétfőn hajnalban újra buszba ültünk, irány Magyarország.
Sok- sok üdvözlettel, jó kívánsággal az otthoniaknak, indultunk neki a hosszú útnak, de úgy éreztük ezt a kötelességet vállalnunk kellett, hogy a jó kapcsolat a két község között fennmaradjon és tovább éljen. Köszönjük minden Kézdialmásinak a szíves vendéglátást, reméljük mi is viszonozhatjuk majd.

Püspökszilágy, 2009. szeptember 12.                         Deményné