Hurrá végre elérkezett a nagy nap. Hogy miért ilyen különleges, elmesélem, perről perce hogyan is történt. Már hetekkel ezelőtt megtudtuk, hogy az utolsó tanítási napon mi Szentendrére megyünk. Ez azért is jó, mert a Duna másik (bal) oldalán van és át kell kelnünk az új hídon és azért is, mert ott van valami Skanzen, ahol régi házak vannak. Jó mi is régi házban lakunk, de nem annyira…
Szóval reggel bőszen gyülekeztünk az iskolánál, mikor kiderült, hogy mi Püspökszilágyon vártunk a buszunk meg Vácott várt ránk. De aztán végül sikerült elindulnunk és megláthattuk a Megyeri hidat is.
Épp hogy megérkeztünk Szentendrére már rohamléptekkel meneteltünk a Skanzenben - uticélunk az iskola felé. A tanító bácsi ott először leültetett bennünket, majd megmutatta a pálcát. No nem azért… csak hogy tudjuk olyan is van. Aztán elmagyarázta, hogy miként is tanulták az ábécét a régi iskolások. Képzeljétek nem is voltak képeik, sőt még füzetük sem nagyon. A tanító bácsi elmutogatta a képet, a gyerekek pedig palatáblára írták le. Spongyát rá! Ezt is ott tanultuk, és azt jelenti, hogy töröljük le, ma már inkább azt, hogy felejtsük el.
Amikor az iskolában már mindent megtanultunk, rohamléptekkel elindultunk rongybabát készíteni. Szerencsére mindenkinek sikerült és nem csak azért mert ennyire ügyesek vagyunk (ami igaz is), hanem azért mert a néni és a tanító nénik is besegítettek. Ez után a fűben mindenki elfogyasztotta az ebédjét, majd a közeli mézeskalács sütödéből kaptunk egy-egy mézeskalácsot is.
Ezzel sajnos lekéstük a helyiérdekű vonatunkat, de sebaj, mert gyorsan eltrappoltunk a pályaudvarhoz, majd miután behatóbban tanulmányoztuk a menetrendet rájöttünk, hogy a közeli malomnál még elcsíphetjük. Nosza, útra keltünk, útközben egy kicsit kergetőztünk egy római kori színház romjainál, majd megbámultuk a vízimalmot is. Miközben Toldi Miklós kövét próbáltuk felemelni, hallottuk, hogy jön a vonat. Követ, csapot és papot otthagyva lélekszakadva futottunk, hogy elérjük és lestoppoljuk. Kb húsz percig vonatozgattunk fel és alá, majd az Indóállomásnál kiszálltunk. Mivel megígérték nekünk, hogy Magyarország legjobb fagyiját is megkóstolhatjuk meglehetős izgalommal vártuk az elkövetkező perceket. Szentendre belvárosába utaztunk, majd végigjártuk a fél várost szűk kis utcák között. Nagy nehezen eljutottunk a fagyizóhoz, ahol tényleg nagyon finom fagyit mértek. Nyalogatás közben elmentünk a Duna partra is, hogy megnézzük erről az oldalról hogyan is néz ki.
A buszban hazafelé keveset beszélgettünk, de leginkább nagyon el voltunk fáradva. Igazán csodálatos élmény volt számunkra az idei sulikirándulás, annyi minden izgalmas élmény ért, hogy azt sem tudom melyik volt a legjobb.
A Móra F. Ált. Isk. tanulói nevében lejegyezte: Emma