„ Kérdeztem a barátnőm édes szüléjét, 78 éves korában, amikor én 17 éves voltam, hogy miért ugrálták a lányok a tüzet az ő idejében?
Igen kedvesen válaszolt: - „A tűz a hamu árka, az mindent felfal. Aki bánatát akarja eltaposni, átugrani, azt veti rá ezzel. Aki boldogságát látja úgy szikrázni, azért ugorja át. De minden lánynak át kell ugorni! Így tudja átlépni a száz tő hosszát!” – vagyis az életben adódó megpróbáltatásokat át tudja vészelni.
Sok idős asszonytól hallottam: „hadd csintalankodjanak ezek a gyerekek, majd ha átlépik a száz tő hosszát, rálép a fekete tehén (az élet terhe) a sarkukra, majd nem lesz kedvük tovább!”
Sokan használják ezt a Szent István tüzét más célra is, különböző elképzelések alapján. Volt aki az egészségét akarta védni, menteni, megszerezni. Volt aki szerelmét látta ezáltal megszerezni, megtartani. Boldogságát építette általa. Mindenki éppen annak használta, aminek akarta, vagy tudatlanul csinálta a leglelkesebben.
Öreg, elnyűtt ruhákban ugrálták a tüzet. Olyan büdös füstszagúak voltak utána, a ruha meg különösen. El s kellett dobni. A legények a tűz köré húzódtak, énekeltek, heccelődtek. Lehasaltak a gyöpre, szereztek egy hosszú csatlót meg-megpöccintették a tüzet akkor, amikor a legalkalmasabb volt, amikor éppen ugrottak a lányok. Jót mulattak olyankor.”
(Vankóné Dudás Juli: Falum Galgamácsa, Szentendre 1983.)
Galgamácsa falunapja hagyományosan mindig a Szent Iván napi napfordulóhoz kapcsolódik. Nem csak az élő hagyományok miatt, hanem azért is mert Vankóné Dudás Juli naiv festőművész nagyon sok képében megörökítette ezt a napot.
Idén különleges jubileumra is készülődött Galgamácsa, a falu szülötte idén lenne 90 éves. Ez alkalomból fotókiállítás nyílt a művelődési házban a jeles festőművész tiszteletére. A kiállítás megnyitójára Moldován Domokos néprajz tudós, Juló néni egyik „felfedezője” is tiszteletét tette.
Ezen a jeles napon új díszítést kapott Galgamácsa művelődési háza is. Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész „Életfa” c. kerámiája, nem csak monumentális alkotás, hanem csodálatos és megkapó díszítő elem is. Helyén, a művelődési ház falán szimbolizálhatja a közművelődésért végzett tevékenység célját, hogy a legifjabbtól a legidősebbig és a múltból táplálkozva a jövőt építi a kultúra háza.
Idén is volt oldtimer motorkerékpáros és autós hegyi felfutó verseny, amely a falura szakadó zord idő sem tudott meghiúsítani. A bátor veterán motorosok bőszen dacoltak mint az égi elemekkel, mint az útvonallal. A Kurucz György tiszteletére megrendezett verseny nem csak hagyomány, hanem tisztelgés is  a lóerőknek és a motormatuzsálemeknek.
A nap nagy eseménye a Vankóné Dudás Juli díj átadása. Idén a díjazottak között Moldován Domokos és a Gödöllői néptáncegyüttes. Ez utóbbiak fergeteges táncparádéval köszönték meg a díjat és mutatták be a szép számú egybegyűlteknek, hogy valóban a hagyományok mesterei.
A nap fénypontja mégis Galgamácsa élő néphagyománya a tűzugrás volt. Előbb Kék Pántlika együttes énekesei adtak ízelítőt abból, hogy miként is kell ezt csinálni, majd két markos legény segítségével a bátrabb kedvű vállalkozók is kipróbálhatták a „mutatványt”. Bőven akadtak jelentkezők idén is.
A község 11. falunapja bizonyára mindenki számára emlékezetes marad és nem csak az időjárás miatt. Hiszen Juló néni jubileumi születésnapját sikerült méltó módon megünnepelni és a hagyományokat is megtartani.
emma