Nagyon furcsa érzés az, amikor az ember arról a történelmi korról olvas regényt, aminek részese volt. Bár a huszadik század tele volt történelmi eseményekkel, s volt olyan generáció, amely több fontos eseményt is láthatott, átélt, mégis a mai negyveneseknek kevés ilyen nagy sorsfordított tény akadt az életében. Gyermekkorunkat a szocializmus biztonságba nyugtató napjai között éltük le, fiatalkorunkban szinte a fejünk fölött történt meg a rendszerváltozás és dolgozó létünket már a vállalkozások tarka és egyáltalán nem biztos világában éljük.
Nehéz ilyen közelről visszapillantani az elmúlt húsz év eseményeire. Püski Mátyás könyve mégis ezt teszi különös és bizarr formában. A társadalom rétegei közül kiválasztotta azt a kettőt, amelyik a legjobban megsérült a rendszerváltozás során.
A könyv egyik főszereplője Ágoston Zoltán hithű kommunista, filozófus, Kádár egyik barátja, aki természetszerűleg nagyon nehezen dolgozza fel a Párt felbomlását (MSZMP), az „Eszme” megcsonkítását, széthullását. 1945 óta harcolt ezért a rendszerért, s bár látta a hibákat és tudta, hogy kiknek köszönhető, a bukást megakadályozni már nem tudta.
A regény másik szála Schön Ráchel személyében a magyarországi kisebbségek helyzetéről szól és a rasszizmus újbóli felbukkanásáról. 1950-es évektől Magyarországon más mércével mérték az embereket. Mindegy volt melyik kisebbséghez, vallási csoporthoz tartoztak, nem bántották őket. Mondjuk úgy, hogy szőnyeg alá söpörték, jegelték ezt a problémát. Nem volt gond az emberek zsidó származása és vallása, hiszen nem volt vallásügy és mindenki egy „nemes” ügyért dolgozott. Ugyanígy voltak a cigányokkal és más nemzetiségekkel is. Nem beszéltünk róla, de nem is oldottuk meg a helyzetüket. A rendszerváltozás mindezt a látszólagos nyugalmat teljesen felbolygatta.
Furcsa kapcsolat fejlődik ki e két szereplő között. Először a kommunista a nyilas rezsim idején megmenti a kis zsidólány életét, majd a Kádár korszakban egymásra találnak. Persze nem nyíltan, hiszen a korszak sajátossága volt, hogy nem sok mindent lehetett nyíltan felvállalni. A „legvidámabb barakkban”, ahogy hazánkat nevezték sok minden szólt a látszatról Hiszen azért vett föl az akkori pártapparátus óriási nyugati kölcsönöket, hogy a látszólagos magas életszínvonalat biztosítsa és lássa a nyugati világ, hogy milyen jó is a szocializmus eszméje.
„ Ami az Öreget, vagyis Kádár elvtársat illeti, egyetlenegyszer volt közöttünk komoly véleménykülönbség. Akkor, amikor a mi nagyokos pártvezetőink felhasználták őt, az ő tekintélyét, és nyugati hiteleket vetettek föl vele. Amikor már túl sok volt a hitel, arra kértem, ne engedjen ezeknek a nagyokosoknak, ne kérjen több hitelt, mert nem tudjuk visszafizetni, és súlyos számlát fognak érte benyújtani. Vagy ha veszünk is föl nyugati hitelt, azt legalább a gazdaságba fektessük be, ne zabáljuk föl a pénzt, mert igen drága zabálás lesz az. Kértem, álljon ki bátran a nép elé, mondja meg: emberek, húzzuk össze a nadrágszíjat. Van akkora tekintélye, hogy a nép hallgat rá. Tudod mit mondott? Azt, hogy a szocializmusban az életszínvonal nem csökkenhet; azt, hogy a mi alapvető ideológiánk az életszínvonal emelkedése.”
1989. július 6-án Kádár János a kor szimbolikus alakja meghalt. Sokak számára ez mérhetetlen gyászt okozott, sokaknak a felszabadulás egy új korszak reményét hozta el. Ma már tudjuk, hogy mivé fejlődött azóta a világunk, de akkor, akik benne éltünk igazából csak kapkodtuk a fejünket és csodálkozva néztük a semmiből előbukkanó csoportosulásokat, pártokat. Ezt a kaotikus hangulatot is bemutatja a könyv (pl. Hogyan lesz a zsidó ügyvédnőből az MDF pártpolitikusa) és azt is, hogy hogyan próbáltak az embereket az eltűnő értékekben és a felbukkanó új világban kapaszkodót találni. Sajnos a kádári korszak eltűnése nem hozta meg a demokráciát, a toleranciát. Az egypárti funkcionáriusok helyett a több márt marakodott a koncon és természetesen a hibásokat a volt kommunisták és  - jól bevált recept szerint - a zsidók között találták meg. Hallottuk és láttuk az akkori eseményeket és nem állítottuk meg…
Püski Mátyás Egy igaz ember emlékiratai rávilágít a mai magyarországi társadalmi problémákra, előre vetíti azt és mindazoknak, akik átélték az 1990-es évek elejét érdekes perspektívát ad. Ajánlom mindazoknak a könyvet akik ott voltak és tudtak róla és azoknak is akik ma már csak történelemkönyvekben olvassák ezeket az eseményeket.