Hiányos műveltségemet bizonyítja, hogy soha életemben nem hallottam Rejtő Jenő bohózatról. Azt eddig is tudtam, mint gondolom sokan mások, hogy Magyarország e fanyar humorú szülötte rendkívül élénk fantáziával van megáldva. Hiszen olyan, ma már klasszikusnak számító regényeket írt meg, hogy soha életében nem járt színhelyüknek még a közelében sem, mint például Afrikában vagy az idegen légióban.
Nagy örömmel láttam, hogy Váchartyánban Rejtő Jenő bohózatot ad elő egy amatőr színjátszó csoport. Örömöm kettős volt, mert egyrészt örülök, hogy végre Váchartyán is „beszáll” a helyi kulturális életbe végre, másrészt mert olyan színházi előadásban lehet részem, amiről még semmit sem tudok.


A kismarosi Ámulat színház előadása maga volt a csoda. Rejtő Jenő nem csak bohózatot írt, hanem abszurd drámát is. A színjátszók pedig felvették a kesztyűt és a ritmust és alkalmazkodtak a helyzet ironiájához. Dobay Márta által rendezett előadás nem nélkülözte a poénokat, mind szóban, mind pedig testbeszédben, táncban, zenei betétek kiválasztásában. Mint azt a szervezőktől megtudtam nem csoda, hisz a rendezőnő a comedia dell’arte színház nagy tisztelője és művelője.
Anélkül, hogy lelőném az előadás poénjait egy két szót hadd ejtsek a szereplőkről is. A darab fonalát végigjátszó Ungi Krisztián (udvarmester) nem csak nagyon szépen és tisztán beszél, de fantasztikus mozgáskultúráról is tanúbizonyságot tesz. Érdemes lenne önállóan is „mozgásos” darabot előadnia, netán még képeznie magát a mozgásszínház irányába. Ugyancsak érdekes figurája volt a darabnak Burik Róbert (Bienenstock szőrmekereskedő), aki egy zsidó kereskedőt alakít és összetévesztik Gibeaux (ejtés szerint: zsibó) úrral. Burik Róbert sok jelenetben elemében volt és kacagtató szóviccekkel kápráztatótt el bennünket. Az egyetlen hiányossága, hogy mozgásában nagyon alulmúlja a társulat egészét. De persze ezen könnyű javítani. A hölgyek közül különösen  emlékezetes alakítást nyújtott a hoteltulajdonosnő és a magát felajánló udvari dáma, kiknek nevét sajnos csak az egyéb szereplők között sorolják fel. (Burik Éva, Hock Gergelyné)  E két hölgy közös jelenetei nagyon emlékezetesek voltak.
Egyszóval a kismarosi Ámulat színház előadása ámulatba ejtett, hiszen a közelben, de talán a fővárosban sem láthatok ilyen jól koreografált, bővérű, humoros előadást. Igazán csak azt sajnálom, hogy mindennek a részesei közel harmincan voltunk. Jó néhányszor dohogtam már e lap hasábjain, hogy a kultúrára milyen keveset áldoznak az emberek, de közel sem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas előadásra ilyen csekély létszámba képviselteti magáz a majd ezer lakosú Váchartyán. Mivel szervezőjük megígérte, hogy ezt vagy egy másik darabot a környékbeli településekre is elviszik, ezért csak reménykedhetem, hogy a közeljövőben többen fogjuk élvezni előadásukat. Addig is sok sikert kívánok a kismarosi Ámulat Amatőr Színjátszó Csoportnak.
emma