A Wikipedia nevű internetes enciklopédia szerint:
A tojáspatkolást a szájhagyomány szerint eredetileg a kovácsok találták ki, hogy bizonyítsák kézügyességüket az év végén ajándékként elkészített „patkolt tojás” révén. Mára a patkolókovácsok és a háztáji baromfiak száma is megcsappant, maga a tojáspatkolás pedig furcsaságával és paradox képével a vásári mutatványok, kiállítások, vásárok és hagyományőrző táborok témájává vált.
Magyarországon jelenleg legfeljebb néhány ember foglalkozik tojáspatkolással, amelyhez általában libatojást és ólomlemezt használnak. A tojás karcolt és festett „hímes” formában egyébként is kedvelt alanya a díszítésnek, önmagában pedig a termékenység és a kezdet jelképe.
Adottságainál fogva talán Hanzel László Somogyvámoson a legismertebb tojáspatkoló, de a szentendrei skanzenban is lehet látni időnként tojáspatkolókat. Ismert még Sallay László és Gyenge Sándor neve is, aki egykor az Állami Népi Együttes táncosa volt, ma nyugdíjasként Törökbálinton él.
Székesfehérvári a tojáspatkoló világrekorder Koszpek József. Rekordja: 1119 darab, kézzel készített patkó egy strucctojáson. Egy 61 patkós tyúktojás a Vatikánban található, egyik Kölni látogatásakor kapta a pápa.

Bárhogy is van, az egyszer biztos, hogy a patkó egyesek szerint szerencsét hoz. Az pedig meg nem árt sem újévkor, sem évközben. A tojás jelképezheti az új élet kezdetét, a kettő együtt a jólét alapját.
Ha ezt még megfejeljük egy kis kézügyességgel, hozzáteszünk némi elszántságot, pompás művészi alkotások létrejöttében gyönyörködhetünk.
Térségünkben két ember munkássága is ismert előttünk, akik ezzel a „páratlan” foglalatossággal szépítik meg életünket.
Egyikük Takács István Galgamácsán, az ő tojáspatkoló tevékenységéről lapunk egy korábbi számában olvashattak már híradást.  A másik Czibula Pál kézműves tanár, aki az erdőkertesi SZÓ-FO-GA-DÓ általános iskolában tanít.
Czibula tanár úr úgy gondolta, hogy a húsvéti készülődés a legjobb alkalom arra, hogy az iskola tanulóinak átadja tudásának egy szeletkéjét, s így megörökítse az utókor számára ezt a különleges díszítő munkát.
Ha az ember otthon kezébe vesz egy tyúktojást, rögtön szembe tűnnek a méretbéli korlátok. Egy lópatkó szóba sem jöhet, (hacsak nem a rátóti csikótojásra szeretnénk reá applikálni) alkalmatlan a célra. Ezért érdemes leülni és átgondolni, mit is tegyünk?
Erdőkertesen tíz harmadikos gyermek fogott neki, hogy finom mozdulatok sorát sajátítsa el, e furfangos mesterséget. A munkafolyamat sorát a tojás megfúrásával, tartalmának kifújásával kezdték. Ezt követte az ónból öntés és kovácsolás folytán kialakított patkók elkészítése. A méretek által behatárolt lehetőségek kis keresztmetszetű, átmérőjű anyagok használatát tette szükségessé. Vékony árral fúrták meg az objektumokat, a félig kész patkóba is apró lyukak kerültek. A rögzítésre szolgáló szögek is mikroszkopikus méretben kerültek felhasználásra.
A heroikus küzdelem meghozta gyümölcsét: elkészültek a szerencse patkókkal tűzdelt húsvéti tojások. A gyerekek maguk sem hitték, hogy a sok próbálkozás után ilyen mutatósra sikeredtek az általuk megmunkált tyúktojások.
A hírek szerint a sikeren felbátorodva, jövőre még pompásabb termékekkel készülnek el, szűk környezetük elkápráztatására, és persze saját örömükre.