„Az ünnep az, ami megszínesíti a hétköznapokat” (Saint-Exupery)

Országos szinten már megszokhattuk, hogy a március 15-i rendezvények általában zavargásokba torkolnak vagy legjobb esetben közönybe. Hiszen ki az az elvetemült szülő vagy felnőtt, aki kimegy olyan rendezvényre, ahol káromkodást, tojás dobálást, verekedést tanulhat gyermeke vagy netán belekeveredik egy-egy összecsapásba?

Vidéken, a kis falvakban, városokban ez eddig ilyen nem fordult elő. Minden községben nagy energiákat fektetnek abba, hogy ünnepi megemlékezésük igazán méltó legyen az elődök véráldozatához. Mivel ezek a rendezvények általában a helyi általános iskolások vállán nyugszanak, így a pedagógusok áldozatos munkáját kell dicsérnem azért, hogy éjszakába nyúlóan gondolkodnak az előadáson, verset, szöveget, zenét gyűjtenek hozzá. Netán még kutatómunkát is végeznek, hogy igazán autentikus legyen a műsor. Ezek után a gyermekekkel foglalatoskodnak, lopott órákon, délutánokon próbálják a szerepeket, hogy mire az előadáshoz érjenek, már szinte „kisújjukban” legyen a szerep. Erre szükség is van, hiszen a feljövendő generáció, csak akkor fog magyarként érezni, e hazához tartozónak lenni, ezért a honért dolgozni, Magyarországért felelősen gondolkodni, ha tudja honnan jövünk, milyen hőseink voltak, hogy ki is az a Petőfi és miért mondta, hogy „Talra, magyar…”. Tehát a pedagógusoknak feladatuk, hogy tanulóikat az életre és megismertessék velük múltunkat. Ehhez pedig a legjobb a nemzeti ünnepek feldolgozása.

A váchartyáni Apáczai Csere János Általános Iskola tanulói idén az 1848-49-es szabadságharc eseményeit dolgozták fel színdarab formájába. A gyermekek előadásán látszott, hogy bár egészen aprók, de a maguk szintjén felmérték a feladat súlyát és teljes átéléssel adták elő a művet. A negyedik osztály előadása nem csak azért volt különleges, mert áthatotta a lelkesedés, de egészen újszerű előadásmód is volt Váchartyánban, éppen ezért nagy köszönet illeti Farkas Éva tanítónőt, aki az egész produkció kivitelezését magára vállalta. A negyedikesek szereplését segítette az általános iskola énekkara is.

Kisnémediben összeszokott team munkában készülődtek a helyi pedagógusok az előadásra. Hegedűs Andrásné, Pintyő néni készítette a koreográfiát és foglalkozott a Kisnémedi Faluvédő Egyesület Kórusának énekével, míg Turza Jánosné, Ildi néni a gyerekeknek tanította be a műsort és a Bólyáné Gönczi Mónika  zenei részt irányította. A furulya dalokat Kereskényi János tanította be. A műsor igazán színvonalasra sikeredett, csak kár, hogy Kisnémediben erre kevesen voltak kíváncsiak. Mindaz a sok energia és fáradtság kárba vész, amit egy ilyen jól felépített műsorba fektettek bele. Nem beszélve arról, hogy mit tanulnak ebből a kisnémedi gyermekek…

Püspökszilágyon már évek óta zenés-táncos produkcióval ünneplik március 15-ét. Idén a nagy nap eseményeit dolgozták fel a lelkes gyermeke. Megjelenítették Petőfi,Vasvárit, Jókait és végigtáncolták allegórikus jelenetekkel e három hős útját Pesten és Budán. A tanulók ezzel fontos ismeretekhez jutottak és mondhatjuk nagy fegyelemmel és koncentrációval adták elő a művet. Bár sem ők, sem a pedagógusok és a helyi lakosok nagy része sem gondolja, hogy a nemzeti ünnepünk akármelyik párt eseménye lenne, mégis voltak olyanok, aki ki szerették volna sajátítani ezt az eseményt. Aki ismeri egy kicsit a magyar történelmet az tudhatja, hogy az 1848-as eseményeknek semmi köze nem volt az ún. Árpád-sávos zászlóhoz. Ennek ellenére mind a tanulók, mind tanárok mindent megtettek azért, hogy Püspökszilágyon igazán színvonalas és különleges ünnepi műsort láthassanak a helyi lakosok.

Lapzártánkkor még nem tudjuk, hogy végül sikerült-e végre a magyarság legfontosabb ünnepén megbékélnünk egymással és tojáshajigálás helyett a közös utat választanunk. Mire Önök, kedves olvasó ezt elolvassák már tudni fogjuk…

Emma

Publikálta null