Most, amikor minden média arról cikkezik, hogy a magyar gyermekek olvasástanulása olyannyira sikeres, hogy középiskolás korukra szinte analfabéták, igazán időszerű versenyre kaptunk meghívást Váchartyánból. Sajnos mindenki tapasztalja, hogy a sok közoktatási reform között elveszett a gyermek is igazán fehér hollónak számít már, ha csemetéink kezében könyvet látunk.  Éppen ezért nagyon fontos kezdeményezés, ami Váchartyánban már több éve zajlik.
A környékbeli iskolásokból igazán szép számú csapat gyűlt össze, hogy megméressék magukat és tudásukat, és egyben bizonyítsák, akad még szép hazánkban olyan tanuló is, akit rabul ejt a szép szöveg az olvasás, a betű.
A verseny elején Stefán Angéla tanárnő köszöntötte a jelenlévőket és Márai Sándor idézettel buzdította őket az olvasás szeretetére
A szervezők a verseny kezdetén kis szendvicsekkel, üdítőkkel kedveskedtek az induló versenyzőknek és az őket felkészítő tanároknak is. Ezután korosztályonként elvonultak, hogy feladatuknak eleget tegyenek és megírják a gondosan elkészített feladatlapokat.
Míg a nebulók szorgosan körmölték a megoldásokat – reméljük minél sikeresebben -, addig a tanárok is megoszthatták egymással tapasztalataikat. Hiszen az ilyen versenyeken sikerül a pedagógus kollégáknak egymással találkozni, egymás munkáját megfigyelni egy kicsit beszélgetni a „szakmáról”.
A verseny eredményeiről sajnos még nem tudunk beszámolni, mert 50-60 feladatlapot kijavítani nem egyszerű feladat és gondolom a váchartyáni iskola pedagógusainak is közben saját munkájukat is el kell végezni. Mindenesetre köszönjük az iskola áldozatos munkáját, pedagógusainak segítőkészségét és azt a feladattudatot, ahogy a környék oktatási helyzetén igyekeznek javítani.