Minden kis lélekszámú település addig marad fenn, amíg megmarad az iskolája, működik a posta, a művelődési ház, és van, aki látogatja a templomot.

Az András napi búcsú alkalmából megtartott szentmisén dr. Csiba Tibor esperes az evangéliumokból jól ismert Szent Andrásról beszélt. András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan nyitott volt, a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe. Saját értékrendjének ráerőszakolása helyett, a hozott üzenet megértését az adott kultúra, és annak a népnek a hagyományelemei ismeretében adta tovább. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.

Esperes úr kihangsúlyozta, az adventi időszakra még inkább jellemző kell legyen a türelem, az elmélyült várakozás, amely megelőzi a kis Jézus születését.  E várakozás szebbé teszi az ünnepet, hiszen a családok karácsonyánál talán nincs meghittebb, s ezt ki kell érdemelni.

A szent András napi búcsú a kora délutáni órákban folytatódott.

A művelődési ház adott helyt a Lukács Tibor és dr. Csiba Tibor által szervezett megemlékezésnek, amely egy a hajdan volt nagy Magyarországnak állítva emléket, kötelességeinkre igyekezett emlékeztetni.

A kulturális műsor első részében dr. Csiba Tibor – mint a műsor házigazdája – köszöntötte a megjelenteket, majd bemutatta a műsorfolyamban fellépőket.

Elsőként a Nógrád táncegyüttes két szólistáját kérte a színpadra. Juhász Krisztián és Szabó Miklós Endre a nyáját kereső juhászlegény történetét adta elő, a táncjáték nagyon látványosra és humorosra sikeredett, s bővelkedett a verbunkos elemekben.

A következőkben Sebestyén István mesemondót hallhattuk, aki sajátos módon jelenítette meg a bukovinai székely hagyományokon gyökerező mesés történeteket. Ezek között hallhattunk gyerekeknek és felnőtteknek szóló meséket, tanmeséket és a csalimesék határán mozgó történeteket is.

A kicsit hosszúra sikeredett mesélés után, feltűnően szép orgánumú férfikar vette birtokába a sokat megért színpadot.

A Magyarok Hangja Férfikórus sokszínű dalcsokra elvitt minket az ősi Szkítába, Trianonba, az Isonzó, Piave és Doberdo csatáiba, a Don-kanyarba.

E hazafias dalok, a magyarságtudatra hívják fel a figyelmet, hivatkozva a magyar virtusra és hagyományokra. Azokra a gyökerekre emlékezve, melyek megtartása, őrzése eredményezte ezer évnél idősebb hazánk fennmaradását és létjogosultságát. Szimpatikus volt az énekkar.

Előadásmódjuk mentes volt minden szélsőséges megnyilvánulástól, amely jellemzi és néha lejáratja a magyar közélet résztvevőit.Gondolok itt a felkapaszkodni vágyó senkik és rövid életű sztárocsák, mindenre kapható megnyilvánulásaira.

Szívmelengető történelmi utazás részesei lehettünk Vesztergán Miklós tárogató művész muzsikája hallatán. A késő középkortól napjainkig tartó színes zenei paletta összekötő szövegeiben megtalálhattuk az ősi gyökereket, a bennünket összekötő turulmintás kapcsok motívumait éppúgy, mint a hajdúk és kurucok tábortüzeinek lángját, vagy a bujdosó idők tárogatóinak veszélyekkel teli megszólaltatásának kényszerítő erejét.

Köszönet mindenért, a vendéglátásért, a mű-sorért, a közvetített üzenetért.

Madlen

Publikálta null