Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar.
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél.
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.

Sokan még a mai Magyarországon sem tudják hol is van Moldva, kik is azok a moldvai csángók, miért értékesek számunkra. Két évvel ezelőtt, a vácrátóti Baksza házasár kereste meg szerkesztőségünket, segítsük tanácsokkal őket, mi módon tudnák megszervezni jótékonysági estjeiket, mert segíteni szeretnének a lészpedi magyar iskolásokon, hogy magyar nyelven tanulhassanak. Több sikeres műsort követően, a múlt évben sikerült a moldvai iskolás gyerekeket vendégül látni Vácrátóton és előadásukat is láthattuk. Idővel többen is csatlakoztak eme magánkezdeményezéshez, s jó volt tapasztalni, hogy egyre nagyobb visszhangot kapott a Csángó gyerekek ügye.

Idegen nyelv béborítja nyom,
Olasz papocskák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Kisfiam kérdezte a váchartyáni eladás alatt: Ők most magyarul beszélnek? Igen, bár mai magyar nyelvünktől ők eltérnek, azért ők is magyarok, sőt az a nyelv, amit ők beszélnek, közelebb van a mi ősmagyar nyelvünkhöz, mint azt gondolnád. Hogy van ez? Kik is ők?

„…A csángók ősei tehát egy tervszerű telepítés eredményeként érkeztek Moldvába. Feladatuk a középkori Magyar Királyság keleti határainak ellenőrzése, védelme volt. Ez a határvonal a Szeret vonalánál húzódott, tehát a magyar etnikum középkori keletre húzódása nem állt meg a Kárpátoknál. A magyar királyok még a gyepűvonalon túli területeket is igyekeztek katonailag birtokolni, megfigyelőhelyeiket, őrségeiket, végváraikat a Dnyeszter és a Duna vonaláig tolva előre…”
„….A 18. századtól az ekkorra már erősen megfogyatkozott moldvai magyarság számát a székely menekültek kezdték gyarapítani. A székelyek Moldva fele irányuló meneküléshulláma
a 18. század végén, a székely határőrség szervezésekor, az 1764-es madéfalvi veszedelmet követő időszakban tetőződött, de a folyamat a 19. században is folytatódott….”
„…A 19. században a nemzeti ébredések korszakában, Moldvában feléledt a román nacionalizmus, ami a magyar nyelv üldözésében is megnyilvánult. Egyházi rendeletek kezdik tiltani a magyar nyelv használatát a moldvai katolikus templomokban…”
„…A moldvai csángó magyarok sorsában az sem hozott lényeges változást, hogy az első világháborút követően Romániához került Erdély, a Partium és a Bánság egy része is. A román állam a moldvai magyarság ügyét az erdélyi magyarságétól külön kezelte, az itteni magyar etnikum létét egyszerűen nem volt hajlandó elismerni, és nem ismeri el ma sem. Egy ilyen elvi-politikai álláspont következménye az, hogy a román állam a moldvai magyar kisebbség számára a legalapvetőbb jogokat sem biztosítja: ennek a népcsoportnak egyáltalán nincsenek anyanyelven működő intézményei...”
Tánczos Vilmos: A moldvai csángók és kultúrájuk

Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd! (Csángó Himnusz - Petrás Ince János gyűjtése)

Moldvában 9000 gyerek ért vagy beszél magyarul, ezeknek a gyerekeknek a 10%-át érinti ma még a moldvai magyar oktatási program. Ezek a gyermekek a délelőtti román nyelvű tanóráik után önszorgalomból járnak el a magyar iskolába, hogy visszatanulják a nyelvet, a szokásokat, a népi kultúrát. Az elmúlt évtizedek spontán és erőszakos nyelvi asszimilációja folytán a Moldvában élő 240 ezer római katolikus közül alig 60.000 a magyar nyelvet ismerők száma. Csupán az utóbbi nyolc év magyar civil társadalmi összefogásának köszönhetően sikerült némi haladást elérni a nyelvi jogok terén.
Ehhez kellettek a Moldvában tanító pedagógusok, a magyar családok, akik minden ellenkezés ellenére beíratták gyermeküket a magyar iskolába is, a gyermekek, akik vállalták, hogy dupla oktatásban vesznek részt, és persze minden az anyaországból érkező segítség, amit fel tudnak használni.
Amikor mi „itthoni” magyarok, meghallgatjuk az ő ajándék előadásukat, gyönyörködünk ízes beszédükben, táncukban, mondókáikban, színes népviseletükben gondoljunk rá, hogy ők is mennyit áldoztak mindezért és ne „csak” a magyar és az Erdélyi Himnuszt tiszteljük meg felállásunkkal, hanem a Csángó himnuszt is.