Május az a hónap, ami még tavasz ugyan, de már belelóg a lába a nyárba. Joggal feltételezhetjük, hogy így a tanév végén, mindenhez nagyobb kedve van az ifjúságnak, mint az iskolai munkához. Nos, lehet ezt a dolgot úgy forgatni, hogy legyen egy kicsit feladat, egy kicsit önmegvalósítás, no és legfőképp játék. Mert azért mi legfőképpen gyerekek vagyunk.
A feladat adott: mondjatok kedves gyermekverseket, lehetőleg a legjavából. Erre a célra a legismertebbeket válasszuk. Janikovszki Éva, vagy a svéd gyermekversek alkotói: Sjöstrand, Widerberger, Hallqist hallhatatlan strófái éppen megfelelnek.
Táncoljunk klasszikus keringőket, ezt a tudást már nem tudja elvenni senki tőlünk. Ráadásul szép ruhában is tündökölhetünk a megtett körök idején.
Ha nem idegenkedünk - ebben a melegben – attól, hogy mesebeli állatok bőrébe bújjunk, akkor talán egy remek kis mesejátékot is eljátszhatunk, Dömdödömmel a főszerepben.
Korrekt és odafigyelős elfoglaltságot kap osztályrészül, aki a néptáncot választja. Egy örök életre lehet itt barátságot kötni, a népzenével és az évszázados hagyományokat magukban hordozó koreográfiákkal.
Hófehérke ismét kiharcolta, hogy valaki felnézzen rá. Az összes törpe - a nézőkkel együtt - azért drukkolt, hogy a királyfi is megérkezzen, azon a bizonyos fehér paripán. A gonosz mostoha megnézhette magát a tükrében, mindhiába. Rajta még a német nyelvtudás sem segített.
Kacor király, szokás szerint nyakába vette a világot. Sorra járhatta volna az erdő állatait, hiszen vendégségbe hívták mindenüvé. Csak olyan rossz hírét keltette saját magának, hogy amint meglátták az erdő vadjai szanaszét futottak előle.
Ha eddig még nem tudta volna senki, Rádon is teremnek múzsák. Egyenesen a Hercules című filmből hozták el varázslatos táncukat, léptük nyomán, csak úgy lebbent a sok lepel.
Az 1960-as évekbe röpített minket a twist és a rock and roll. Az anyukák, apukák és nagytestvérek gönceiben, világhírű limbó táncosok kápráztatták el a nagyérdeműt.
A rátóti történeteknek, köztudottan semmi alapja sincs. Az ország bármelyik falujában akadnak hiszékeny emberek. A csikótojás meséjét, most Rádon is majdnem elhitték. De csak azért mert a szereplők olyan átéléssel adták elő.
A számítástechnikai játékok kifejlesztését megelőzően, mi gyerekek csoportos játékokkal mulattuk az időt. A még korábbi időkben a népi játékok táncos, kiszámolós, csúfolódós formát mutattak. Ezekből láthattunk egy rövid bemutatót.
Az olimpia évében mindenképp aktuális egy gimnasztikai bemutató, amelyre ötkarikás befejezés tette fel a pontot.
Nem szép dolog pletykákkal traktálni a falu népét, hiszen a legtöbb esetben az eredeti információt elferdítve adják tovább. Erre szép példa az egyszeri ember tanulságos meséje, az általa megtojt tojásról.
A dzsungel különleges lényeknek ad otthont. Ki ne ismerné Kipling beszélő farkasait, a majmokat, a feketepárducot, és a medvét? Egy kapocs fogja össze őket: Maugli, az emberkölyök. Történetükből láthattunk rövid, zenés ízelítőt.
A XIX-XX. század fordulóján világszerte nagy népszerűségnek örvendett minden tánckar, amelyik kánkánt táncolt. Rendhagyó szereposztásban láthattuk most ezt a rádi sportcsarnokban.
A jótékony indíttatású rendezvényt záró műsorában az iskola tanulóiból verbuválódott énekkar, zenei alapra énekelt egy dalt a „Valahol Európában” című musical-ből.
A nap eseményeit rengetegen látták, minden bizonnyal szép emléket vittek haza, hisz a gyerekek és oktatóik minden tőlük telhetőt megtettek érte, hogy így legyen.