Azt hinné a külső szemlélődő, ismeri a témát, hiszen egyszer már írtunk róla. El kell áruljam a titkot, nincs két azonos nap életünkben, így két azonos lovagi tornáról sem beszélhetünk.
A Frim Jakab Lakóotthon szép fekvésével, tágas kertjével és emberi adottságaival remek alkalmat szolgáltat a tavaszt köszöntő rendezvény sikeres lebonyolításához.
Hetek óta folyó készülődés előzte meg az eseményt, hiszen a jelmezek elkészítése, a csoportok, kísérők, segítők utazásának összehangolása a kert és az akadálypálya elkészítése nem lehetett apró feladat. A fantasztikusan finom ebéd, szabad tűzön elkészítése sem volt ripsz-ropsz esemény. A házigazda lakócsoport szerepét kellően átélve adta meg a lovagi események alaphangulatát. A sárkány, a vele vívódó lovag, no és a kiszabadítását türelemmel tűrő királylány remekül játszotta szerepét. A felvezető eseményeket követően a csoportok egyenlő eséllyel indultak neki a megpróbáltatásoknak: volt horgászat, talicska-zsonglőrködés, célba dobás, s ami nagyon tetszett: gabona magvak közé rejtett kulcs keresése.
Az ügyességi verseny leglátványosabb részét a fonalas-lépegetős akadálypályát egy élő, működő cicus asszisztálása mellett járták végig a vállalkozóbb harcostársak. Hogy a borzalmakat tovább fokozzák, a régi boros pincéből agyafúrt módon középkori tömlöcöt alakítottak ki az elvetemült szervezők. Pattanásig borzolt idegekkel kellett a fáklyafüsttől homályba borult pincerendszerben bolyonganiuk az erre vállalkozóknak.
S, ha ez nem lett volna elég, a sárkánnyal közös fotózást is vállalhattak, akik merték.
A nap eseményeinek levezetését csak a közben már elkészült paprikás krumpli enyhíthette.
A megpróbáltatások során megéhezett bajvívónépet nem kellett nagyon kínálgatni, a sokktól és fáradtságtól farkasétvággyal falatozták a bográcsban főtt ételt.
Szóval, nehéz napot töltöttünk Vácegresen, ám éppen ezért tartalmasnak mondhatót. Köszönjük a meghívást, ha lehet jövőre is, elmegyünk, csak a felvonóhidat tartsák leeresztve!