Örülök, hogy az ökumenikus imahét után nem sokkal, ismét együtt lehetünk és a felekezeti határokat átívelve a mi közös Megváltó Urunkkal és a Róla szóló Szentírásra figyelhetünk, amely ugyanúgy összeköt bennünket. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy mi baptisták is részt vállalhattunk egy ilyen nagyszabású rendezvényben és ezzel is tanúsíthatjuk azt, hogy a legnagyobb történelmi egyházakkal karöltve mi is támogatjuk és kultiváljuk és hirdetjük a Biblia fontosságát és a Biblia évének a megrendezését.
Én úgy gondolom, hogy aki a mai napon ideszánta idejét és energiáját, félretéve otthoni feladatait vagy éppen a pihenését azt csakugyan megáldja Isten az áldozatáért, a kitartásáért, hogy a Biblia tanulmányozásának és a közönségnek időt szentel. Ez mindig kifizetődő.
A következő mondandómnak azt a címet adtam Ó az Újban és Új az Óban azzal a titkolt szándékkal, hogy összekapcsolandó az Ószövetséget az Újszövetséggel. A Biblia évében az a célkitűzése a csatlakozott egyházaknak, szinte minden magyarországi felekezetnek, hogy a Bibliát közel hozzuk az emberekhez. Olvastassuk a Bibliát az emberekkel, hogy ha egyszer már van sokféle nemzetiségű fordításunk. Tehát nincs már akadálya annak, hogy közelebb kerüljünk a Bibliához, egyes egyedül szubjektív akadálya lehetnek. Az oka ennek a kezdeményezésnek az hogy a tapasztalataink szerint nem tudunk sokat a Bibliáról, (tisztelet a kivételnek) miket kellene megtudnunk a Bibliából és még ennél is kevesebbet értünk meg a Bibliából. Ennél fogva azt tapasztaljuk, hogy a Biblia megrekedt az iskolai kötelező olvasmányok szintjén, és mint azokat, érdeklődés híján ritkán olvassuk el újra. Azt persze tudjuk mindannyian, hogy a Biblia Ó és Újszövetségről ír, a jónak és gonosznak elkülönítéséből áll. Rögtön élnek ezzel a szkeptikusok és ostromolják a hívőket, hát a ti szent könyvetek nem homogén. Miért áll két darabból ilyen szépen megkülönböztetett módon. És valóban már nevében is már, mert ha valami új, akkor az ma is használatban lévő, míg az ó, régi az elvetendő lehet. Az ó és új fogalmak nagyon távol vannak egymástól. Például Óbiblia fordításokban található a két szövetséget pontosan elkülönítő üvegkapu, amire nincs semmi nyomtatva, nincs semmi írva. Ez jelentheti az megközelítőleg négyszáz évet, a két szövetségnek a történelmi üvegét elválasztja egymástól. Amikor ketten vagy hárman összegyűlnek ott rivalizálás vagy ellenkezés támad, vagy ahol két elem megtalálható ott ütköznek egymással. Ez alapvető emberi hiba. Ez történik az Ószövetséggel és az Újszövetséggel, két évszázad útján állítsuk hát őket szembe egymással. Ez több alkalommal megtörtént az egyháztörténelem során. Legelőször  akkor, amikor a Krisztus utáni száz évben, amikor az akkori zsidók félve attól, hogy a keresztyén hiteket belekeverjük a zsidók hagyománya és a zsidók írásos gyűjteményébe, gyorsan lezárták az ő bibliai gyűjteményüket még azt is felvállalták, hogy a Makkabeusok évét kihagyják a Bibliából. Nagyon tudatosan Ezrál pap idejével lezárták az Ószövetséget, hogy minél messzebb kerüljön az Újszövetség tanításától, nehogy bárki is folytonosságot fedezzen fel a kettő között. Ez is jól mutatja, hogy már a korábbi gyűjtemény azt ki akarta hagyni, hogy a Makkabeusok könyvét és a két-háromszáz évvel későbbi gyűjtemény tudatosan korábbra teszi a keletkezését az Ószövetségnek, nehogy véletlen összekeveredjék az Újjal. Aztán nem kellett sokat várni, körülbelül ötven évet, amikor porondra lépett valaki, akit úgy neveztek, hogy Marcion, kisázsiai falutulajdonos volt, aki Rómában saját egyházat alapított. Saját tanokat tanított, ahol azt mondta, hogy az Ószövetséget el kell vetni, a zsidó Isten nem azonos a Megváltó Istennel, mert az egy gonosz Isten.
Aztán nagy ugrás következi a harmadikból a 19. századba, ahol akkori teológusok jutottak ugyanerre az eredményre, hogy az Ószövetség nem más mint az Újszövetség tükörképe, meg is lehetne fordítani. Lehetne az Újjal kezdeni a Bibliát és az Óval befejezni. Különösen az egyik szerint az Ószövetség egy nagy ámítás, ők is el akarták hallgatni. Végül, folyamatosan meg van a mai keresztényekben az a kísértés, hogy elkülönítsék egymástól a két Szövetséget, hogy hanyagolják az Ót, mondván mi az Újszövetségben gyökerezünk, mi vagyunk az új Izráel és kezdettől fogva vagyunk a keresztyének élünk tőlük elszakadva boldogan. Azt is hangoztathatjuk az Ószövetség idejétmúlt, megmarad a történelemkönyv szintjén. Sőt annyira hosszú és bonyolult az Újszövetség, miért tetézzük a bajunkat azzal, hogy az Ószövetséget is hozzávesszük.
Akik ismerjük a Bibliát tudjuk cáfolni e tévedéseket. Elsőnek filozófiailag cáfoljuk. Mert gondoljuk csak bele abba mit ér a jobb lábunk a bal lábunk nélkül. Csak bukdácsolva tudunk élni, de haladni csak akkor, ha megvan mindkét lábunk. Vagy mit ér a kelet nyugat nélkül és a nyugat kelet nélkül? És ugyanezt alkalmazzuk az Ószövetségre is. Vállalnunk kell, hogy az Ót az Új nélkül nem élhet, mint ahogy az Újszövetség sem az Ószövetség nélkül.
Aztán cáfolhatjuk statisztikailag, mivel az Újszövetségben mintegy kettőszázötven Ószövetségi igevers idézet található és körülbelül ezer utalás az Ószövetségi Szentírásra.
Aztán ott van a történelmi cáfolat, hogy tudniillik alkalmatlan, ugyanis az Újszövetségnek a korában, úgy az első században beszédben, Jézus Krisztus is, az Ószövetségi Szentírást használták. Az Újszövetség az Ószövetség hátterében történt. Egyszóval úgy foglalhatjuk össze, hogy az Ószövetség az ígéret, az Újszövetség a beteljesedés. Ez a két fogalom csak egyházban hirdetik, mert ha nincs ígéret, akkor a történés nem beteljesedés, hanem meglepetés. Ha pedig nincs beteljesedés az ígéret hiábavaló hitegetés. Sok meglett tudós azt mondja, hogy Jézus Krisztus csak egy ígéret a ott szereplő sok-sok ígéret között. De talán valljuk itt mindannyian, hogy Jézus Krisztus az egyetlen ígéret, rámutat az összes többi is. Cáfolatként rögtön gondoljunk a kezdetekre. Minden úgy indul, hogy „kezdetben teremtette Isten a Mennyet és Földet” és az Újszövetség gondolata is úgy indul, hogy „Kezdetben volt az Ige”. Nem véletlen egybeesés ez. Ez az úgynevezett Logos, az Ige, az isteni teremtő szó volt jelen eszközként a Teremtéskor. És ez az isteni teremtő szó ködlött testet, akkor mintegy 2000 évvel ezelőtt. A két Szövetség szétválasztásával meg nem érthető ez a kerek egész, hogy az a logos, az isteni szó, amely teremtett, bátyja e az időközben elrontott teremtettségnek. Annak szónak, amit nem Ő rontott el, mégis elrontottak. Ez az isteni szeretet, amely nem magyarázható észérvekkel, szent érdekekkel. A Biblia az az Ige, amely hordozza a megváltás üzenetét, előremutat, arra a nagybetűs Igére, amelyet az Ószövetségben megvalósítottak, majd az Újszövetségnek a többi része visszautal mint Ige, Evangélium Jézus Krisztusra, a róla szóló üzenetekre. …