Történelmi tény, hogy a térség leghíresebb borai közé számították a penci tőkékről szüretelt, szőlőből nyert nedűt. Messze földről jöttek, s vitték a bort a kereskedők.
Az 1884-es év filoxéra-járványa véget vetett e – több száz évig tartó – dolgos és gazdag időknek. A szőlőtőkéket kivágták, helyettük más kultúrnövények, esetleg erdők telepítésével igyekeztek a birtokosok a kieső bevételeket pótolni.
Nagy valószínűséggel erre az időre tehető a szüretek hagyományos megünneplésének hanyatlása is. De szerencsére nem törlődött ki az emberi emlékezetből. Ezért fontos, hogy egy-egy régi, helyi hagyományt megőrizzünk, s továbbörökítsünk.
Penc neve hallatán felötlik néhány patinás családnév is: Kosztolányi, Mikszáth, Osztroluczky, Petőfi. Az összefüggéseket könnyű megtalálni: a Menyecske-hegyen termő szőlő, a Kosztolányi- és Osztroluczky szőlőbirtokról, a Kosztolányi présháznál diáktársaival több ízben is vendégeskedő Petőfi Sándor, no és a penci bor. Ez évekről nem csupán szájhagyomány emlékezik meg, hanem írásos emlékek is fennmaradtak, dacára a - közel két évszázadnyi - eltelt időnek. Erre egy másik alkalommal szeretnék visszatérni.
Összegezve: Penc olyan hagyományokkal rendelkezik, amelyek nem engedik, hogy a régi szüretek emléke a feledés homályába vesszék.
Idén is szerét ejtette a közösség, pontosabban Gerengay Hagyományőrző Egyesület, hogy színes, izgalmas és vidám utcai felvonulással, tánccal nyissák meg a Penci Szüret eseményeinek sorát.
A hagyományok szerint - e szép napos délutánon is - a kisbíró és csinos leányka segítői vezették a menetet. A porták előtt nézelődő lakosság nagyobb csoportjainál a kisbíró kidobolta a tudnivalókat, többek között további felvonulókat invitált a vidám sokadalomba.
A penciek egy része autentikus népviseletben forgott-pörgött, míg mások az alkalomhoz illő ünneplő ruhában táncoltak, a szomszéd falu tánccsoportja, a csővári lányok festői öltözékben ropták. A talpalávalót Szokolyáról érkezett tangóharmónikás szolgáltatta. Meg kell valljam, a legnagyobb elismerést bennem a szőlő-koszorút hordozó asszonyok teljesítménye váltotta ki. A fiatalok nagyszámú részvétele - a csinosan kiöltözött óvodások és iskolások szemet gyönyörködtető csoportja – tette felejthetetlenné az idei szüretet.
A bírói pár kocsiját követő menet a közel két órás vonulás végeztével megérkezett a szabadtéri színpadhoz, a szervezők „életmentő” frissítőkkel látták el a kissé megfáradt ünneplőket.
Az új erőre kapott közönség épp, hogy elfoglalta helyét a nézőtéren, mikor kezdetét vette a színpadi műsor, amely a következőképpen alakult.
Előbb megismerkedhettünk Gerengay Pál költeményével, a Menyecske-hegy legendájával, Örkény Adrienn tolmácsolásában.
Ezt követően Varga Imre beszámolóját hallhattunk a szüretek értelméről, a jó bor tulajdonságairól, Petőfi Sándorról.
Majd a Penci Általános Iskola Színjátszó köre, csupa lelkes fiatal szereplésével, felidézte Petőfi Sándor aktív részvételét a penci szüreten. Elénk varázsolták a korabeli népélet egy-két pillanatát, amelyet furulyajátékkal és egy bordallal is szemléltettek.
Ezt követően az ovisok műsorát, és az iskolások táncát láthattuk, hallhattuk. A kisbíró tréfás köszöntőjét követően a Csővári lányok, asszonyok adtak ízelítőt műsorukból. Eközben a vendégeket, szereplőket asztalhoz invitálták, ahol finom vacsorával üthették el éhüket. A park elkerített részén lovaglás várta az erre vállalkozókat, és az érdeklődők kézműves technikákat is elsajátíthattak Klenyánszkiné Juci néni, Rádlerné Szádoczki Boglárka, Horváth Ágnes útmutatásai alapján.
A színpadi programot fergeteges táncház zárta, ahol kicsik és nagyok önfeledt tánca sötétedésig tartott.
A szüreti bál este a sportcsarnokban kezdődött. Erről leginkább azok mesélhetnének, akik részt vettek a Penci Szüret mozgalmas napjának e végső rendezvényén, a Tressz zenekarral.