Helyezze el és kínálja szolgáltatását Magyarország üzleti adatbázisában!
Lépjen be itt, ha Ön már regisztrált szerkesztő!
Elfelejtette jelszavát?
 
Mutassa meg honlapját a térképen!
 
Államigazgatás

Állatbarát

Állattartás

Balaton

Befektetés

Bemutatjuk

Biztosítás

Borturisztika, borturizmus

Cégek, vállalkozások hírei

Cégvilág

Civil hírek

Család

Egészségügy / szociális intézmények

Egyesület

Egyházak

Elektronikus ügyintézés

Elemzések, tanulmányok

Életmód

Energiagazdálkodás

Építési ügyek

Érdekességek

Események

EU információk

EU pályázatok

Falusi turizmus desztináció menedzsmenttel

Felhívás

Felmérések

Fiatalok

Fidesz

Foglalkozás egészségügy

Foglalkoztatás

Fogyasztóvédelem

Gasztronómia

Gazdaságpolitika

Gyermek és ifjúsági ügyek

Gyermeknevelés

Hazai sport

Helyi önkormányzat

Helyi szolgáltatások

Helytörténet

Humán

Információ

Informatika

Informatika és távközlés

Innen-onnan

Interjú

Internet / multimédia

Intézményfenntartás

Irodalom

Jegyzet

Jótékonyság

Karácsonyi ünnepségek

Katasztrófavédelem

KDNP

képviselő-testület

Kiállítások, konferenciák

Kistelepülések

Kistérségek

Koncert

Konferencia

Kórház, klinika vagy egészségügyi centrum

Könyvismertető

Környezetvédelem

Közérdekű információk

Közgyűlés

Közvélemény

Közvélemény-kutatás

Kulturális programok

Labdarúgás

MSZP

Munkaerő

Műsorok

Műszaki Tudományok

Nemzeti Fejlesztési Terv

Népművészet

Nyugdíjasoknak

Oktatás

Önkormányzati választás

Pályázatok

Pedagógia

Polgári védelem

Politika, közélet

Portré

Rally

Regionális programok

Rendezvény

Rendőrségi hírek

Sajtó

Sport / fittness / szabadidő

Sportrendezvény

Szabadidő

Szociális ügyek

Szociálpolitika

Társadalom

Telemarketing

Tudományos hírek

Tudósítás

Turizmus

Ünnepségek

Vallás

Vélemények


Lészpedi csángó gyerekek Rátóton!
Képzeljük el, hogy olyan helyen élünk, ahol az anyanyelvünkön nem szólalhatunk meg. Nem is értik, nem is akarják, hogy bárki is ezen a nyelven megszólaljon. Édesanyánk is arra int bennünket, hogy tanuljuk meg a másik nép nyelvét, mert csak akkor boldogulhatunk.
Képzeljük el, hogy gyermekeinknek súgva mondjuk az édes otthon szavait, mondókáit, énekeit, de óvodába, iskolába már a másik nyelvet beszélik. Ha hazajönnek az iskolából idegen nyelvű házi feladatot hoznak, idegen nyelvű verset tanulnak és azt se tudják ki volt Petőfi Sándor, vagy hogy miről szól a Szózat.
És képzeljük el, hogy erre a  helyre egyszer csak a tanító érkezik, aki azt mondja, hogy megtanítja gyermekeinknek az anyanyelvet. Igaz, hogy először csak akkora helyiségben, hogy még kinyújtózkodni sem lehet, de jönnek a gyermekek… és élvezettel forgatják az ismerős (ismeretlen) szavakat.
És végül az anyaországban is meghallják a hangukat!
Februárban indult az a jótékonysági sorozat a vácrátóti Baksza házaspár szervezésében, ami arra irányult, hogy a Moldvai csángó közösség Lészped falucskájában a magyar nyelvű oktatáshoz segítséget nyújtsunk. A jótékonysági akcióba bekapcsolódott Kisnémedi, Püspökszilágy, Rád, Őrbottyán és Vácrátót lakóközössége. Nekik köszönhetően augusztusban eljöhettek meglátogatni bennünket a lészpedi gyerekek, hogy egy felejthetetlen vakációt töltsenek Magyarországon. Augusztus 12-én köszönetképpen előadták a Lészpedi guzsalyas című kis műsorukat mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték e jeles eseményt.
A műsor nagyon meghatóra sikeredett, hiszen a közönség és a gyerekek is először látták egymást. Furcsán hangzottak az ősi magyar szavak és eleinte feszengtek a gyerekek is a közönség láttán. Ahogy egyre jobban hozzászokott a fülünk a dialektushoz úgy csendült fel egyre sűrűbben a vastaps a gyerekek egy-egy verse, éneke, tánca után. Hiába no, szoknunk kell egymást, hiszen a több százados elszakadottság nyomott hagyott bennünk és bennük.
Mégis reményteljes volt ez a vasárnap délután, hiszen mindannyian, kik ott voltunk láttuk, hogy őértük történt mindaz, amit az elmúlt félévben itt Magyarországon tettünk. Őértük voltak a jótékonysági estek, őértük léptek fel, énekeltek, szavaltak, táncoltak, pantomimeztek a művészek és őértük adakozott a közönség.
Most, amikor ők hazamennek az Anyaországbéli emlékekkel reméljük újabb és újabb csángó magyar anyák lesznek, akik beíratják a magyar iskolába gyermekeiket és újabb tanítók mennek oda, hogy oktassák őket. Hiszen gyökerek nélkül nem lehet élni és mi magyarországi magyarok vagyunk azok, akiknek ezeket a gyökereket táplálni kell, hogy a friss, új hajtások ne száradjanak el.
emma
 
Publikálta
null