Március végén a RHK Kht megbízásából Kapitány Sándor a püspökszilágyi telephely vezetője tájékoztatót tartott Püspökszilágyon és Kisnémediben arról, hogy milyen fontos tevékenységet fognak végezni a következő években a püspökszilágyi Radioaktiv Hulladék Feldolgozó és Tárolóban.
Következőkben a telepvezető úr előadását foglaljuk össze:

Mindenkit szeretettel köszöntök!
Mint tudják az 1976 óta üzemelő telephely üzemeltetői feladatát az RHK Kht. 1998-ban vette át. Abban az időben a tároló nem rendelkezett biztonsági elemzéssel. Ezt a társaság 2000-ben készítette el.
Az elemzés megállapította, hogy a tároló a várhatóan 2040-ig tartó üzemeltetés és az azt követő 50-100 éves ellenőrzési időszak végéig biztonságos. Ugyanakkor a számítások szerint 500-600 év múlva, ha valaki kutat fúrna, vagy utat vezetnének a tároló helyén keresztül, akkor az akkori dolgozók által elszenvedett dózis meghaladná a jelenlegi hatósági korlátokat. Ennek oka, hogy a múltban a tárolóba – hatósági követelmények híján – olyan hosszú élettartamú hulladékok és sugárforrások is kerültek, amelyek a tároló hosszú távú biztonságát veszélyeztetik. A Társaság a nemzetközi iránymutatások alapján úgy döntött, hogy a tároló hosszú távú biztonságának javítása érdekében beavatkozó intézkedéseket hajt végre.
Másik fontos szempont volt, hogy 2005-ben az ún. A-típusú tárolómedencék megteltek. Figyelembe véve, hogy a tárolót bővíteni nem lehet, új, hasonló jellegű tároló építése belátható időn belül nem lehetséges, és a Bátaapátiban megnyíló új hulladéktároló kizárólag atomerőművi eredetű hulladékokat fogad, a további – országos érdekű – hulladék elhelyezéshez a jelenlegi térfogatot optimálisabban kell kihasználni, térfogatot kell felszabadítani.
A két cél – a biztonságnövelés és a térfogat felszabadítás – összekapcsolható.
A lehetséges beavatkozó intézkedések tervezése során figyelembe kellett venni, hogy a beavatkozásnak milyen jelenlegi és jövőbeli sugárvédelmi kockázata van, valamint a tevékenység környezetvédelmi (zaj- és porterhelés), gazdasági vonatkozásait, valamint a felszabaduló szabad kapacitást is. Az elemzést alátámasztották konkrét sugárvédelmi számításokkal is.
A javasolt stratégia - ezek után – a következő: a hosszú távú biztonság szempontjából fontos hulladékok nagy részét vissza kell termelni, és átmeneti tárolásra az üzemi épületben kell elhelyezni (ezen hulladéktípusokat később – néhány évtized múlva – a át kell szállítani egy olyan tárolóba,, amely alkalmas a végleges elhelyezésükre). Emellett a biztonságot nem veszélyeztető hulladékokat is kiemeljük, majd tömörítve visszahelyezzük, így további szabad térfogatot nyerünk. Az A-típusú tárolókban csak rövid élettartamú, vagy nagyon kis mennyiségű hosszú élettartamú, véglegesen elhelyezhető hulladékok maradhatnak.
A stratégia része továbbá, hogy amikor a hulladékokat átcsomagoltuk, átválogattuk és kint a tároló területen már csak olyan jellegű hulladékok, maradnak, amely hosszú távú biztonság szempontjából elfogadható, akkor ezeket a medencéket teljesen ki kell betonozni. A létesítmény lezárásakor egy – a jelenleginél sokkal nagyobb – megfelelő agyagtakarást kell biztosítani, ezután az ellenőrzési időszakot javasoljuk 150 évre fenntartani.
A biztonságnövelő tevékenység elvégzéséhez több feltétel szükséges. Be kellett szerezni az engedélyt az illetékes hatóságtól, ezt 2006 elején kiadta az Országos Sugáregészségügyi Decentrum. Ezenkívül szükség van különböző technológiai berendezésekre. Az átalakított technológia épületbe telepítettünk egy ún. forró fülkét (a kitermelt zárt sugárforrások további acéltokba zárásra), egy válogatóbokszot, ahol átválogatjuk a hulladékokat, egy présre, amivel a régi zsákos, solymári eredetű hulladékokat fogjuk tömöríteni, valamint egy hulladékminősítő készülékre, amivel meg tudjuk mérni, hogy mi a radioaktivitása a kitermelt hulladéknak.
    Kérdés lehet az, hogy miért éppen most szándékozunk ennek nekifogni. Egyrészt betelt a tároló, ezért szükséges további szabad térfogat biztosítása, ez országos érdek. Továbbá a 2000. évi vizsgálat azt mutatta, hogy jelenleg jó állapotban van a hulladék, ezért valószínűsíthető, hogy ha megemeljük a zsákokat akkor még nem szakad ki, valamint a betoncellák is nagyon jó állapotban vannak. Másrészt megvan a helyi tudásanyag és tapasztalat. Néhány ember azok közül, akik elhelyezték a hulladékokat, még itt dolgoznak a telephelyen, tehát pontosan tudják, hogy kitől származik a hulladék, egyes csomagban mi van és hogy mire kell számítani a visszatermelés során.
Ugyanakkor a telephely már megkezdett és szisztematikus modernizálásának (kerítésvédelmi rendszer, őrzésvédelmi rendszer, sugárvédelmi rendszer, épületek felújítása, gépek, járművek beszerzése) során, most sorra kerülnek a tároló cellák is. Nem utolsó szempont, hogy most meg van a végrehajtás anyagi fedezete is, és meg van a döntéshozói akarat is.
    Időrend szerint a következőket fogjuk végrehajtani:
Az első ütem, az előkészítő fázis már lezajlott, vagyis a szükséges feltételeket megteremtettük. A második ütem első fázisa indul most 2006-2007-ben, a medencék megbontása és a hulladék anyagok átcsomagolása.
Azért hívjuk ezt demonstrációs fázisnak, mert ennek a négy medencének a megbontása mutatná azt meg, hogy a továbbiakban a munkát hogyan tudjuk folytatni.
    Miután ezt a négy medencét átválogattuk, akkor utána egy újabb biztonsági elemzés készül, ami javaslatot tesz arra, hogy melyek azok a medencék, amelyek a hosszú távú biztonság szempontjából kritikusak. Ha a biztonságellenőrzés azt mondja, hogy még nyolc vagy tíz medencét illene felbontani, akkor a négy medence tapasztalatai alapján majd ezt megtesszük. Ez a következő fázis várhatóan 2008-2010 között zajlana le és utána, ha szükség van rá, akkor 2010-től a 3-as 4-es medence sorok hulladékainak átválogatása is lezajlana. Ezek kezelése annyival egyszerűbb, hogy itt már többnyire hordós hulladékokról van szó, tehát igazából csak rakodási műveletekkel kell számolni, válogatással nem.
    2010 után az úgynevezett C típusú tárolókat felszámolnák és 2030 után a zárt sugárforrású csöves tárolókat - komplett - kiemelnénk és elszállítanák egy végleges elhelyező helyre.
Tehát a demonstrációs program keretében négy medence kerülne felnyitásra.
Az adott cellák azért kerültek kijelölésre, mert tartalmaznak olyan izotópokat, amelyek a hosszú távú tárolás szempontjából kritikusak, ezért, ha kiemelünk ezekből néhány hulladékot célzottan, akkor a hosszú távú biztonsága jelentősen javul a telephelynek. Másrészt ezek régi solymári zsákos hulladékok, amelyeknek tömörítésével igen hamar, viszonylag nagy térfogatot nyerhetnénk, melyet az is jelez, hogy a hulladék már magától is jelentősen tömörödött.
    Ha az elvi munkatervet nézzük, akkor az a következőképpen alakul. Először is felállítunk egy sátrat a munkaterület fölé – ez már most is látszik - alatta van egy hermetikusan zárt sátor. Amikor megnyitjuk a cellákat, akkor megpróbáljuk az egyes hulladékcsomagokat sérülésmentesen kiemelni, ezután dózisteljesítményt mérünk. Utána a visszatermelt hulladékot elhelyezzük egy hermetikus csomagolásba. Ebben a csomagolásban fogjuk átszállítani az üzemi épületbe, ahol szétválogatjuk őket, megmérjük a különböző hulladékcsomagokat. A tömöríthető hulladékokat tömörítjük, a zárt sugárforrásokat acélkapszulában helyezzük el. Ezután a feldolgozott hulladékos hordók, ha a hosszú távú biztonságot nem veszélyeztetik, akkor visszakerülhetnek a tároló területre, ha a hosszú távú biztonságot veszélyeztetik, akkor az átmeneti tároló csarnokok valamelyikébe fognak kerülni.
    Milyen hatásai lehetnek ennek a beavatkozásnak? Az engedélyezteti kérvényezése előtt, egy hatásvizsgálati tanulmányt végeztünk a tevékenységgel kapcsolatban.  
A szakértők úgy ítélték meg, a környezet elemeit érintő tényezők nem, vagy csak semleges, elviselhető mértékben fogják zavarni az emberek életét. Fel lehet készülni egy kis zajterhelésre, ami a sátor körüli 100 méteres sugarú kört fog érinteni, esetleg a telpehlyhez vezető úton kissé megnövekedett gépjármű forgalomra.
Semmiféle radioaktív kibocsátást nem tervezünk, mivel a folyékony hulladékokat zárt rendszerben kívánjuk gyűjteni és a levegőt – amelyet a sátorból elszívunk – egy többfokozatú szűrőn fogjuk megszűrni, tehát a levegőbe sem kerülhet radioaktív sugárzás.
    Másik fontos szempont, hogy bár vannak ezekben a cellákban olyan izotópok, amelyek a hosszú távú biztonságot veszélyeztetik, a cellákban található hulladékok egy része már lebomlott, teljesen inaktívnak tekinthető. Természetesen a továbbiakban ezeket is radioaktív hulladéknak kezeljük és vissza fognak kerülni a cellába.
A sugárvédelmi ellenőrző rendszerek ugyanúgy fognak működni, mint a normál üzemvitel esetén, viszont ki fogjuk őket egészíteni különböző kézi és telepített monitoring eszközökkel is.
Milyen sugárterhelésre számíthatunk? Mértékadó a személyzet sugárterhelése lesz, ami a megengedett korlátok alatt lesz. Rendszeresen fogjuk ellenőrizni őket, folyamatosan fogják hordani a dózismérőjüket és egésztest-vizsgálatokon is részt fognak venni.
A lakosság sugárterhelését tekintve úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nem lesz a beavatkozás során, mivel nem lesz radioaktív kibocsátás.
Ugyanakkor sugárterhelés szempontjából azt is figyelembe kell venni, hogy a jövőbeli nyereség mi lehet. A számítások szerint a beavatkozások által a tároló hosszú távú biztonsága jelentősen javul, és meg fog felelni a nemzetközi ajánlásoknak.
El kell még mondani, hogy az tevékenység nagy részét tapasztalt vállalkozó végzi. Az RHFT dolgozói csak a préselést, a forró kamra műveleteket az üzemi épületben, valamint a sátor alatti tevékenységek ellenőrzését fogják végezni.
Az előadás végeztével Kapitány Sándor úr válaszolt a közönség soraiból feltett kérdésekre, amelyek legtöbbje a biztonságosságról, a radioaktív sugárzásról szólt. Miután megnyugtatta e téren a kérdezőket, felajánlotta, hogy a továbbiakban is tájékoztatni fogja a lakosságot a telephelyen végzett munkák soráról és azok biztonságosságáról.