|
 Tisztelt olvasó az előző cikkben a globalizáció
kialakulásának gyökereit kerestük. Ebben a részben elsősorban a különböző
gazdasági hatásait, próbálom kielemezni. Természetesen nem vagyok könnyű
helyzetben, hiszen egy nagyon komplex összetett dologgal állunk szemben.
Véleményem relatív, hiszen mindenki a saját szemszögéből ítéli meg a
globalizáció pozitív és negatív hatásait.
Az előző cikkben csak utaltam rá, hogy a globalizáció az
élet számos területén átrendezte mindennapi életünket.
Ha csak a világkereskedelmet veszem alapul az elmúl 50 év
alatt, meghússzorozódott az előállított termékek értéke. Ezt az irdatlan
árumennyiséget, amellyel a folyamatosan bővülő fogyasztói társadalom igényeit
próbálják a multinacionális nagyvállalatok kielégíteni csak folyamatos
technológiai fejlesztésekkel és jól szervezett munka-megosztással, lehet
kielégíteni.
Mit takar ez?
Ha nagyon leegyszerűsíteném, akkor azt kellene mondanom, hogy a tőke mindig ott
kerül befektetésre, ahol a leghatékonyabban megtérül. Ez a klasszikus
kapitalista ideológia hogyan valósul meg a gyakorlatban? A fejlett ipari
országok azokat az iparágakat, amelyek nagyon sok élő munkaerőt igényelnek,
olyan országokba, helyezik át, ahol olcsó a munkaerő, továbbá azokat az
iparágakat is, amelyek különösen szennyezőek, illetve veszélyesek lehetnek a
környezetre. Saját országaikban csak azokat az iparágakat hagyják, meg
amelyekhez jelentős szellemi értéket kell hozzáadni, továbbá a folyamatos
technológiai fejlesztési és kutatási szektort.
Ezek után az olvasó
joggal gondolhatná azt, hogy ez végeredményben a klasszikus kizsákmányoló
kapitalizmus egy formája, de ennél bonyolultabb a helyzet. Azt, hogy egy
fejlődő ország, vagy harmadik világbeli ország mennyit profitál a
globalizációból, rengeteg do-logtól, függ. Például társadalmi, ideológiai,
politikai, oktatási berendezkedéstől, infrastrukturális szinttől stb. Az is
tény, ha a globalizált szabadpiacon két különböző fejlettségű ország
szembekerül egy-mással, a piac természetes törvényei szerint általában az
erősebb fél jár jobban, sőt az elmaradottabb ország még tőkét és képzett
munkaerőt is veszíthet, természetesen vannak kivételek.
Vegyük alapul
Kínát, amely a globalizáció egyik fő nyertese néhány évtizede még sehol nem
jegyezték mára, pedig egy új szuperhatalom van kibontako-zóban. Hajdan gyalogos
és biciklis kínai-ak, robogókra és lassan autókba pattannak. Mi motiválta
Kínát, hogyan jutott idáig, mit vesztett és mit nyert Kína a globalizációval?
Kína különös egyvelege a kapitalista és a kommunista ideológia keveredésének,
amely mindenképpen egyedivé teszi az országot.
A nagy fordulat a 80-as években következett be, amikor a
kínai kommunista elit felismerte azt, hogy nyitnia kell a nyugat felé ahhoz,
hogy fejlett technológiára tegyen szert.
Így végül is egy kapitalista piacgazdaságú, de kommunista
vezetésű ország jött létre, amely a merev ideológiával részben szakított és
nagyrészt viszonylag rugalmasan próbálta kezelni a két ideológia közt fennálló
ellentmondásokat.
Az is tény,
hogy a kommunista elit a gyeplőt még mindig kézben tartja és valóságban a párt,
irányítja az országot, ennek vannak jó és rossz oldalai.
A jó oldala az, hogy a betelepedő multinacionális
nagytőke a hatalmi elitbe még idáig nem bírt beférkőzni, tehát az ország
gazdasági szuverenitását nem veszélyeztetik ellentétben más országokkal, ahol
multinacionális tőke komoly nyomást gyakorol az adott ország irányítására.
Egy szerző,
ezt úgy kommentálta, hogy „a világgazdaság kutyáját a globalizált tőkemozgás
farka csóválja”.
Mivel egy szorgalmas dolgos nép a kínai, az ország
ásványkincsekben is gazdag, és megfelelő szakképzettségű munkaerő áll rendelkezésre, az új gazdasági
ideológiákat hamar magáévá tette. Infra-struktúráját gyorsan kiépítette a
multinacionális nagytőke, így kedvező táptalajt talált magának a profit
termelésre, de a kínaiak sem panaszkodhatnak, hiszen az elmúlt 15 év alatt
duplájára nőtt az életszínvonal, sőt egyes gazdasági elemzők szerint 40 év
múlva Nyugat-Európa, illetve USA gazdasági fejlettségét is megközelítheti.
Természetesen
negatívumai is vannak, meg kell említenem az óriási környezetszennyezést.
A föld tíz legszennyezettebb folyójából, 7 Kínában
található. Az energiaelőállításának nagy részét széntüzelésű erő-művekkel,
fedezi, amely jelentősen hozzájárul a globális klímaváltozáshoz.
Mit ér a
gazdagság, ha a környezetet teljesen tönkreteszük?
Mindezek mellett gazdaságilag egy virágzó korszak
köszöntött Kínára.
Sok szempontból iskolapélda lehet a harmadik világ
országainak, hogyan fordítsák saját hasznunkra a globalizáció vívmányait.
Ahhoz, hogy a globalizált világ töret-lenül fejlődhessen
a multinacionális nagytőkének új vadászmezőket, kell keresnie, ahol az új olcsó
nagymennyiségű munkaerő várja, megfelelő infrastrukturális feltételekkel, ilyen
például India. Ezek után
leszűrhető, hogy nincs a világon két ország, amely ugyanúgy élné meg a
globalizáció hatásait.
Természetesen még rengeteg megvála-szolatlan kérdés
maradt.
A globalizáció biztonságossabá tette-e világunkat?
Lehet–e koordinálni a globalizációt?
Mi lesz a harmadik világ sorsa?
Van –e összefüggés a globalizáció és a terrorizmus
között?
A jelenlegi egypólusú világrend hogyan fog megváltozni?
Ezekre a kérdésekre a következő írásban lesz szó.
Balázs Mihály
PSZ.
folyt. köv.
| 
