Születésemtől fogva élek Galgamácsán, ezen az évezredek óta lakott településen.
Számomra ez a kis falu és a Galga mente jeleni a szülőföldet.

Vallom, hogy a család ahová egy gyermek születik meghatározó életére, sorsára, jellemére. Az én szüleim ezer szállal kötődtek e vidékhez, életükben fontos volt a hagyományok tisztelete és megtartása, a mélységes katolikus hit, az ősi földszeretet, a családi kapcsolatok ápolása. Kiváltképpen az édesanyám Vankóné Dudás Juli a népművészet mestere életének lett vezérfonala, hogy a régmúlt kincseit, a jeles és köznapokhoz kötődő szokásokat, dalokat, táncokat hajdani életrendet és tárgyi emlékeket össze kell gyűjteni, és másokkal megosztva közkinccsé kell tenni.
Így gyermek és ifjú koromban már megismertem az igazi értéket, a tiszta forrást, találkozhattam kiváló tudósokkal, művészekkel Kodály Zoltántól kezdve Ortutay Gyuáln át Moldován Domokos filmrendezőig, akik megszilárdították édesanyám elhatározását.
Ennek nyomán születtek varázslatos képei, egyedi hímzései, lemezei, a Galga patak mentén elterülő kicsi falut és a családunkat bemutató monográfiája a Falum Galgamácsa.
Azért, hogy szűkebb pátriámban a múlt átszűrt értékei a mai átalakult életünk rendjébe fennmaradjanak férjemmel 1990-ben megalapítottuk a Dudás Juli díjat, ezzel is elismerve a  Galgamentén élő és alkotó néphagyományőrzők, és népművelők munkáját.

Ilyen miliőbe felnőve, ilyen értékek birtokában, nem volt kétséges, hogy tovább vigyem ezt a vonalat. A szomszéd községben Vácegresen vagyok óvónő, és a néphagyományőrző óvodai programunk szerint nevelgetem az ovisokat.