 Nem elég, hogy kicsi vagyok, lassú, büdös és nem
környezetbarát, ráadásul szegény gazdám is panaszkodik rám, hogy már kicsi
vagyok neki.
Persze értem én, hogy divatjamúlt lettem az eltelt évek
alatt, de azért több jóérzést vártam volna.
Az elmúlt napokban is azt hittem, hogy végre kicsit
kipihenhetem magam a házunk előtt, ahová a gazda parkolt. Szép álmosító meleg
éjszaka volt aznap Budapesten. Bár egy kicsit esett az eső, de az nekem meg se
kottyan. Szóval bevackolódtam a járda mellé és békésen szuszogtam.
Hirtelen éktelen zajongásra, emberi kiabálásra ébredtem.
Budapesti autóként megszoktam már a nagyváros zaját, de ez mégis más volt,
ijesztőbb, vadabb. Fiatalok csoportja kiabált, majd rendőrkocsik szirénáztak
fel és le. Közben egyre közeledtek felém a zajongó, üvöltöző emberek csoportja.
Úgy vágytam rá, hogy a gazda elvigyen innen máshová!
Elrohantak mellettem a csuklyás emberek, köveket dobálva
fekete ruhás emberekre, és közben egyre vijjongott a sziréna. Sorra gyulladtak
fel az emeleti ablakok, csak az én emberem nem jött le hozzám.
Mikor már azt hittem, hogy túl vagyok minden életveszélyen
egyszer csak egy fiatalember állt meg mellettem és erőteljesen berúgta a bal
első ablakomat. Hohó feléledt bennem az őserő és kormányommal megfogtam a lábát.
Húzta rángatta, majd végül kénytelen voltam engedni neki…
Erre megpróbálta a hátsó ablakot is berúgni, de én
megfeszítettem magam és nem engedtem az erőszaknak.
Reggel ocsúdtam fel kábulatomból, amikor gazdám söprögetett
mellettem. Sopánkodásából csak annyit hallottam (tudják kicsit süket lettem a
bal ablakomra), hogy most ezt ki fogja neki megfizetni?
|
