Vasárnap reggel van. A hűvös, de napsütötte órában, ünneplőbe öltözött csoportokat látni, amint a reggeli misére igyekeznek. Sietnek, mivel a megszépült a galgamácsai rk. templomban, pontosan kezdődik a hálaadó szertartás.
Számos vendég tett eleget a meghívásnak, a hívők tömegében fel-feltűnik egy ismerős arc.
Az épület gondos kezek munkájával szépült meg, az egyházmegye főépítészének felügyelete, irányítása mellett. A külső is megváltozott, a beázások megakadályozása érdekében új bádogozás került a tetőzetre és az ablakpárkányokra.  Élénk színű védőréteg került a vakolatra, messziről hirdetve az épület szépségét. Az igazi változás a belső térben történt, itt újra húzták az elektromos vezetékeket. A régi olajlábazatot eltávolították, a falakat teljes egészében újrafestették. Művész-restaurátorok újjávarázsolták a freskókat és a falak, valamint a mennyezet díszítőfestését. Hatalmas vállalkozás, mindezt a hívek önkéntes alapú adakozása, püspöki adomány és a falu összefogása tette lehetővé.
Takács István egyháztanács elnök köszöntőjét követően, a hálaadó szentmise személyes hangvétele rabul ejtette az egybegyűlteket. Dr. Beer Miklós püspök atya prédikációja több olyan kitételt is tartalmazott, amelyen bizony érdemes elgondolkodni. A legemlékezetesebb gondolat, melyet fontos megfogadni: "a kőtemplom felépítése megtörtént, menjünk és otthon fogjunk a lelki templom építésébe."
A Vácegresi Férfikórus és Domonyi Evangélikus Egyház Nőikara gyönyörű kórusmuzsikával köszöntötte az egybegyűlteket. A templomi szertartás végén Szeifert György orgonajátékát hallgathattuk. Tagadhatatlan, hogy az egész szertartás és hálaadás "méltóságán" átsütött az emberség. Sok ilyen rendezvényben legyen részük!