Karácsony van, és az IKSZ újság is születésnapját ünnepli. Éppen hetedik éve, hogy megjelentünk Püspökszilágyon, Kisnémediben és Váchartyánban. Első lapszámunk óta egy folyamatosan változó világban tanultuk meg, hogyan kell Magyarországon olyan helyi újságot csinálni, amely ennek a régiónak, az itt élő embereknek a közös tulajdona, őket szolgálja.
Mindig olyan újság készítésére törekedtünk, amely a maradandó értékeket, a helyi kulturális világot, a helyi patrióta törekvéseket képviseli, és példát nyújt a régióban lévő lakóknak és nekünk magunknak is.
Az évek során csatlakoztak hozzánk Váckisújfalu, Galgamácsa, Vácegres és Őrbottyán községek is. Ezzel a kisrégiós lét egy szép példája teremtődött meg, ami a Püspökszilágy lerakóhely és a lakosság tájékoztatására szerveződött Izotóp Információs Társulás segítségével valósult meg.
Mert valóban az újság készítése nem csak szeretetből, sok-sok munkából és tehetségből áll, hanem pénz is kell hozzá, hogy legalább a nyomtatás árát ki tudjuk fizetni. Ehhez nyújtott anyagi segítséget az I.I.T. és az önkormányzatok. Cserébe azokat a közleményeket, cikkeket híreket közzétettük, amik a Radioaktiv Hulladékfeldolgozó és Kezelő Közhasznú Társaság kért és adott le nekünk, illetve mi magunk is utána jártunk közérdekű témáknak. Tettük ezt azért, hogy a lakosságot, Önöket pontosan tájékoztassuk a püspökszilágyi hulladéklerakóban folyó munkálatokról és a biztonsági intézkedésekről.
Nem akartam olyan újságot szerkeszteni, írni, nyomtatni, amely gazdasági, politikai érdekek, szűk hatalmi csoportoknak hagyja alárendelni magát. Bármilyen csábítóak vagy elrettentők is voltak az ajánlatok, fenyegetések nem csaptam fel senki fizetett bértollnokának. Maradtam inkább az Önök szolgálatában.
Így tehát, amikor 2006. januárjától az I.I.T. és az önkormányzatok megvonják tőlünk a nyomdaköltséghez szükséges támogatást, akkor Önöket fosztanák meg a korrekt és tárgyilagos tájékoztatás eszközétől. Tehát jövő évtől -2006. januárjától - az Önök kezébe teszem le az az IKSZ újság sorsát.

Ha nem olyan lapot szerkesztünk, amely az egész közösséget szolgálja, semmit se érne az egész. Mi valóban itt élünk Önök között, szerkesztőségünk Kisnémediben található, ezért is értjük meg az Önök problémáit, örömeit, panaszait. Továbbra is itt akarunk élni és dolgozni és olyan lapot írni, hogy az Önök szemébe tudjuk nézni nap mint nap.

A mai kapitalista világ nyelvén szólva Önök ennek az újságnak a többségi részvénytulajdonosai azáltal, ha hónapról-hónapra megvásárolják. Magam részéről csak ezt az egy függést vagyok hajlandó elfogadni, és addig tudom az újságírást jó szívvel csinálni, amíg így marad.
Mindenesetre szeretném megköszönni hirdetőinknek és támogatóinknak is hogy segítették lapunk megjelenését, fontos számunkra, hogy hirdetéseik eljussanak olvasóinkhoz, ezért minden igyekezetünkkel és tehetségünkkel azon vagyunk, hogy igényes felületet biztosítsunk számukra.
Köszönjük olvasóinknak is, hogy szeretnek minket és az utóbbi hét évben kitartottak mellettünk. Jelezték nekünk hibáinkat és sokszor kaptunk dicsérő, elismerő visszajelzéseket is.
Minden hónapban mélységes szeretettel és odaadással alkotjuk meg az új újságszámot, és ugyanilyen nagy szeretettel tesszük le az Önök kezébe. 2006. januárjától csak annyi lesz a változás, hogy nem az önkormányzatok viszik ki Önöknek, hanem megvásárolható, illetve előfizethető lesz. Az IKSZ újságban mindenki szabadon kifejtheti véleményét, bármilyen, a közvélemény foglalkoztató témával kapcsolatban. Erre szolgál januártól az "Olvasói levelek" rovatunk.
Kérdéseikre és panaszaikra választ keresünk az illetékes hatóságoknál, legyen az bármilyen apró ügy is.
Elfogadunk tudósításokat és beszámolókat eseményekről, élményekről (pl. bál, sport, kirándulás, iskolai élet, stb.), nem egy alkalmi szerzőnknek már saját rovata van a lapban.
Fontos számunkra, hogy a közösségek rövid hirdetményei, közérdekű információ, nonprofit közlemények és a  kis emberek adok-veszek hirdetményei ingyenesen jussanak el az érdeklődő közönséghez.
Saját terjesztőink esőben és fagyban is eljuttatják előfizetőink postaládájába a lapot (Kisnémediben és Váchartyánban egyelőre).
Azt, hogy miért alakult így a sorsunk, miért kell Önöknek újabb áldozatot vállalniuk azért, hogy ismert és kedvelt lapjuk eljusson Önökhöz, majd a januári, immár teljesen független újságban fogom részletesen megírni.