|
 A női munkavállalók helyzete Magyarországon: kutatási jelentés
Magyarországon a rendszerváltás, az ezzel járó politikai és gazdasági változások sok szempontból a mai napig is kiható, meghatározó és nem lezárult folyamatot indítottak el. Elmondható, hogy az előző rendszerben kialakított családmodellek, karrierlehetőségek és a szociális háló a rendszerváltással, illetve annak társadalmi és gazdasági hatásai eredményeként átalakultak. Az 1990-es évektől felerősödtek a nők és férfiak munkavállalásában és karrierlehetőségében a meglévő egyenetlenségek. A Magyarországon található vezetők 35 %-a nő, 56 %-a férfi. Bár ez jobb, mint az Európai Unió 30/70 %-os aránya, azonban fontos megjegyezni, hogy ezt az arányt itthon nagyban befolyásolja a kényszervállalkozók száma, ami torzítja a képet a valós vezetők, vállalkozók nemi megoszlásáról.
A rendszerváltás előtt a nők többségének volt állása. A változás a '89 végén kezdődött, az 1990-es évre pedig erősen éreztette hatását. Mégis, '90 elején még a 15-64 év közötti nők 67 %-a rendelkezett fizetet állással, ami jóval az EU 49,5 %-os átlaga felett volt. A piacgazdaság kialakulásának hajnalán mintegy 25 %-a a meglévő állásoknak szűnt meg, ami egy jelentős munkanélküli réteget, majd ebből kialakuló inaktív réteget hozott létre.
A nők foglalkoztatási rátája mélypontját 1997-ben érte el, 45,4 %-kal Azóta minden évben kismértékű növekedés tapasztalható. 2001-ben már a 15-664 éves női korosztály 49,8 %-a dolgozhatott, ami azonban még mindig elmarad az EU 54 %-os átlagától.
A Magyarországon megkérdezett 36 nő és 21 férfi (összesen: 57 fő) Budapesten és környékén él és dolgozik. Tevékenységük szerint négy csoportba oszthatók: 1./ vállalkozó (alkalmazottal) a megkérdezettek 42 %-a, azaz 24 fő 15:9-es női-férfi aránnyal. 2./ önfoglalkoztató (alkalmazott nélkül) 12 %, azaz 7 fő 5:2-es aránnyal. 3./ menedzser ( vezérigazgatók, ügyvezető igazgatók) 35 %, azaz 20 fő, 11:9 aránnyal. 4./magas beosztású vezető 11 %, azaz 6 fő, 5:1-es női-férfi aránnyal. Minden tevékenységnél a női interjúalanyok voltak többen.
Az interjúalanyok átlagéletkora 40,6 év. A legidősebbek a vállalkozók átlag 45,5 évvel. A magas beosztású vezetők pontosan az átlagot hozzák, 40,7 évvel, míg az önfoglalkoztató és a menedzser megkérdezettek a legfiatalabbak 38 körüli életévvel.
Az interjúk során összegezhető, hogy a sikeres pálya első számú indító faktora a felsőfokú végzettség, a megkérdezett döntéshozók 90 %-a rendelkezik ilyennel. A szakmai felkészültség mellett egyértelmű a nyelvtudás meghatározó szerepe. Az oktatás és a tanulmányok jelentőségével vetekedik a családi háttér szerepe. Alapvető az otthonról kapott értékrend. A férfi vezetők körében a "klasszikus apa" szerep példakép és hozzáállás formáló hatása, a nőknél pedig a család középtávú célként, mint karrier-alakító tényező szerepel, amit hosszú távon kell egyensúlyba hozni a munkával.
A statisztika azt mutatja, hogy a női döntéshozók jelentősen hosszabb ideje dolgoznak betöltött pozíciójukban. A menedzseri rétegben a nők átlagban kétszer olyan régóta töltik be állásukat, mint férfi kollégájuk. Érdemes megjegyezni, hogy a '90-es évek elején volt egy rövid időszak, amikor az újonnan alakuló cégekben gyorsabban lehetett vezető pozícióba kerülni.
A statisztikák szerint, ha a fizetett és nem fizetett munka mennyiségét együttesen nézzük, nők jóval többet dolgoznak a férfiaknál. Nem fizetett munkán a háztartás, házvezetés feladatait, továbbá a családtagok (gyerekek, rokonok) gondozását, ellátását kell érteni. A női döntéshozók számára a siker mércéje leginkább az, hogy mennyire tudják összeegyeztetni a családi feladatokat és a munkát. Jellemző, hogy egy munka elvállalásánál vagy kialakításánál elsődleges szempont, hogy a nő hogyan tudja teljesíteni egyéb kötelezettségeit. Általános társadalmi vélekedés az a sztereotípia, hogy a nő felelőssége és feladata a családi háttér megteremtése. A karrier tervezésénél elsődleges szempont, hogy mi lesz jó a családnak.
A nőknek tehát egészen más elvárásoknak kell megfelelni, mint a férfiaknak. A rendszerváltás után sokan vesztették el állásukat, és kényszer vállalkozói pályát kellett elindítaniuk. Az is kiderült a kutatásból, hogy a nők nagy része azért vállalta a vállalkozói státuszt, mert ott rugalmas munkaidőbeosztás van, össze tudja hangolni a munkát a családdal, a gyermekvállalással, tehát nem 8-17 óráig kell a munkahelyén tartózkodnia, el tud menni a gyerekért, stb.
Összegzésként elmondható, hogy a kutatási eredmények teljességében alátámasztották azokat a statisztikai adatokat, amik elérhetőek Magyarországon A mélyinterjúk készítésével mélységi, azaz vertikális vizsgálat készült, kiegészítve a horizontális tapasztalatokat. Teljesen egyértelműen lehet állítani, hogy a nők munkaerőpiacon, vagy a vállalkozói és döntéshozói pozíciókban való nagyobb vagy egyenlő eséllyel történő indulásához arra van szükség, hogy a nők egyenlő bért kapjanak ugyanazért a munkáért.
AZ EU 15 országaiban a nők férfi kollégáik fizetésének átlagosan 84 %-át kapják meg. A magyar érték ettől is elmarad, 80 % körül mozog. A magas jövedelműeknél az átlag még alacsonyabb, 78,4 %.
A kereseti értékekben mindkét nemnél óriási ingadozások láthatók. Ami egyértelmű, hogy a menedzserek fizetése meghaladja minden más foglalkozásét. A női menedzserek bruttó fizetése átlagban 19440 euró évente, ezt jól megközelíti a vállalkozók 18000 euró nettó jövedelme A férfiaknál a menedzserek évi 23140 eurójának nincs követője a közelben, az utána következő érték a jóval szerényebb 14400 eurós egyéni vállalkozói fizetés.
A fizetési átlagértékek a nőknél 15220 eurót adnak, míg a férfiak fizetésének átlaga 16950 euró Ez 11 %-os különbség. Összehasonlítva, a fizetett munkaórák különbsége 2 %-os, a nem fizetett munkaórák különbsége 25 %-os, a nők javára. A család jövedelmének hányadában ezek az értékek újabb jelentést kapnak. A női vezetők fizetése átlagban 60 %-a az összjövedelemnek a családban, míg a férfiaknál ez az érték 75 %.
Rendszeres panasz, hogy nem veszik komolyan a nőket, sem a munkahelyen, sem a hivatalokban, főleg, ha még fiatal is. A munkaadók is kényszerpályán vannak, mindenki a piacról él, tehát nem lehet elvárni, hogy a munkaadók a nők családi problémáit előtérbe helyezzék.(Pl. a munkavállaló anyának előbb haza kell mennie, mert beteg a gyerek.) Részmunkaidős állások nincsenek.
Elnőiesedett néhány szakma, a vezető pozíciókban mégis a férfiak vannak. Az üvegplafon hatás egyértelműen jelen van Magyarországon. Míg a magas beosztású pozíciók 20 %-át töltik be nők, addig a cégvezetői státuszban csupán 1-3 % női vezetőt találunk. Még a civil szférában is van üvegplafon. A vezetői pozíciók időigényesek és megkövetelik a jelenlétet. Elmondható, hogy a nem fizetett női túlmunka (háztartás, stb) a női munkavállalók időgazdálkodásában olyan problémákat vetnek fel, amely problémák jelentősen hozzájárulnak a női esélyegyenlőség hiányához.
A 2002-es parlamenti választások listáin a jelöltek 20 %-a volt nő, ebből 9 % került be a választások után a parlamentbe. Az önkormányzati választások alkalmával a polgármesteri székek 16 %-ába került női jelölt, a városi önkormányzatok tagjainak 34,7 %-a nő. A helyi döntéshozatalban a nők szerepe érdemben emelkedik, a lakosság hozzáállása ebben a kérdésben egyre toleránsabb képet mutat.
Az esélyegyenlőtlenség csökkentésére eddig tett állami intézkedések
2003-ban a 107/2003.(VII.18.) sz. rendelet alapján létrejött az Esélyegyenlőségi Minisztérium, amely arra hivatott, hogy elősegítse Magyarországon a fogyatékosok; a kisebbségek, kiemelten kezelve a romákat; illetve a nemek esélyegyenlőségének megteremtését.
Létezik esélyegyenlőségi osztály több más minisztériumban is ( Oktatásügyi, Munkaügyi Szociális Minisztérium), melyek együttműködnek az Esélyegyenlőségi Minisztériummal.
Számos törvény van érvényben, amely hatással van a nemi esélyegyenlőségre foglalkoztatási szempontból. A tagországok közötti jogharmonizáció jegyében a Európa Tanács 75/117/EEC direktívájával összhangban a Magyar Alkotmányba is bekerült, hogy a férfiakat és a nőket egyenlő javadalmazás illeti meg. Ezen kívül a Munka Törvénykönyvének cikkelyei között is szerepel a diszkrimináció tiltása.
Nincsenek kifejezetten részmunkaidős állások, és a magyar jog nem szabályozza a "részmunkaidős dolgozó" kifejezést.
A távmunka szabályozása sem történt meg a magyar jogban, valamint nem tisztázottak a távmunka körülményei sem (fizetett szabadság, munkabiztonság, otthon keletkező plusz költségek megtérítése, stb.), a munkaadók ódzkodnak az ilyen munkaforma kialakításától.
A gyermekekre vonatkozó szociális juttatások rendszere olyan változtatásokat igényelne, amelyek hatással lennének a nemi esélyegyenlőség elősegítésére.
Olyan állami szabályozásra, intézkedésre és kompenzációra van szükség, ami a piacról élő munkaadóknak és a kereső munkát vállaló nőknek és családoknak megoldást kínál a jelenleg meglévő ellentmondások és esélyegyenlőtlenségek feloldására.
Galgamácsa, 2005. május 5.
Milankovics Kinga Pesti Klára
EU Consult Közalapítvány Galgamácsa
vezetője polgármestere
|
