|
 A vizsgált téma kiindulópontja az a hipotézis (feltételezés), hogy a nőknek életük és munkavállalásuk során egészen más elvárásoknak kell megfelelniük, mint a férfiaknak; hogy a nők a munkaerőpiacon ugyanazon a munkáért kevesebb bért kapnak; hogy a nők összességében többet dolgoznak és a legmagasabb vezetői beosztásokba csak nagyon kevesen jutnak el közülük.
A nők megváltozott helyzete
A nők élethelyzetét manapság egy ellentmondásos helyzet jellemzi: egyrészt megnőtt a kereső munka szerepe, másrészt a házimunka és a gyermeknevelés felelőssége továbbra is változatlan mértékben őket terheli. A ma hagyományosnak mondott női szerep - mintegy kétszáz éve - a polgári társadalmak létrejöttének idején alakult ki. A házimunka az ipari termelés megjelenésével változott meg, az egyéni termelés helyett egyre inkább a fogyasztás előkészítése került a középpontba. A házimunka és a kereső munka szétválása az ipari termelés megjelenésére és a családi gazdaságok szétesésére vezethető vissza. Kialakult az a munkamegosztás, amely a nőkre a házimunka végzésének szerepét osztotta, a kereső munkát pedig a férfiak előjogaként hagyta a család intézményén belül.
Az utóbbi évtizedekben olyan tartós változási folyamatok figyelhetők meg, amely a nők egyre nagyobb százalékát arra kényszeríti, hogy anyagi egzisztenciáját saját maga biztosítsa. A nők munkamotívációjának növekedése mögött nemcsak a hagyományos családmodellek széthullása áll, hanem a nők személyes és anyagi függetlenségére való törekvése. Míg korábban a házasság és a gyermekek álltak a nők életének középpontjában, addig ma - az iskolázottság és az ipari-fogyasztói társadalom kiteljesedése következtében - a nők cselekvési tere kiszélesedett, és számunkra is elérhetővé vált az egyéni karriertervezés.
E folyamat fő konfliktusforrása éppen az, hogy megkérdőjelezi a társadalmi munkamegosztás modelljét. A munkamegosztás változása, a társadalmi struktúraváltás jelenlegi formájában nem egyenlő mértékben érinti a nőket és a férfiakat. A férfiaknak nem jelent új feladatot a hagyományos női szerepek fellazulása, mindez a hagyományos férfiszerep keretein belül összeegyeztethetőek. A nők számára viszont a jelenlegi helyzet ellentmondásokkal jár, amelyek során a nők különböző feladataik különböző elvárásainak egyaránt meg akarnak felelni, amelyek viszont összességében önmagukban még nem biztosítják a nők egyenjogúságának megvalósulását és a munka világában a férfiakkal egyenlő esélyeik megvalósulását.
A legtöbb ipari országban - így Magyarországon is - mára a kereső tevékenységet folytató nők aránya megnőtt. A nők többsége az úgynevezett női szakmákban ( hivatali munkák, eladói munkák, orvosi asszisztensi munkák) dolgoznak. Összességében elmondható, hogy a nők a férfiakhoz képest jóval nagyobb arányban látnak el olyan munkaköröket, amelyek a háztartási munkákhoz hasonlóak. A nők legnagyobb része ma a szolgáltatások területén dolgozik. Másképpen: a nők olyan munkákat végeznek nagyrészt, "melyeket a férfiak meghagynak nekik". Ez azt jelenti, hogy a férfiak kivonultak bizonyos területekről, melyek vesztettek attraktivitásukból azáltal, hogy tömegessé váltak A nőknek meghagyták az alacsonyabb státuszú tevékenységek gyakorlását, a férfiak pedig átcsoportosultak az újabb, érdekesebb, specializáltabb területekre ( pl. titkári munka, a bábák és a szülészorvosok szétválása, stb.) A nők tehát azokra a megüresedett munkaterületekre áramolhattak be, amelyeket a férfiak a gazdasági modernizálás szakosodása során elhagytak. A nők bruttó átlagfizetése nemzetközi és nemzeti szinten és minden iparágban elmarad a férfiak átlagfizetésétől. Általánosságban megállapítható, hogy a nők legnagyobb része a hierarchiapiramis alsó, illetve középső szintjein található pozíciókat töltik be, és minél magasabbra megyünk a piramison, annál kisebb a nők részaránya a férfiakhoz képest.
Jelenleg a nők szempontjából vitathatatlan tény, hogy a történelemben először választhatnak többféle életforma közül és kiléphetnek a férfiak és egyben a család egzisztenciáját biztosító háziasszonyi és anyai "háttérmunka" mögül. Az életpályák sokkal nyitottabbá váltak, bár éppen ez a helyzet újabb nehézségeket is hozott. Ideáltipikusan a nők az alábbi alternatívák között választhatnak: 1) kizárólagos kereső tevékenység vagy kizárólagos anyaság, 2) három fázisú modell: munka - anyaság - munka, 3) mindenből egy kicsit egyidejűleg. A 2) alternatívát egyre kevesebb anya választja, valószínűleg egyrészt a kereső munka fontosságának erősödése, másrészt pedig azon tapasztalat miatt, hogy hosszabb munkamegszakítás után igen nehéz újra integrálódni a munka világába. A leggyakoribb a kettős szerepvállalás, ahová az egyéni életutak végtelen sora tartozik ( nagymama, bébiszitter, kisebb-nagyobb katasztrófák ad-hoc kezelése, ha pl. zárva van az óvoda vagy beteg lesz a gyerek). Ezzel párhuzamosan a saját karrier kibontakozása csak korlátok között valósulhat meg, az anya lemond a továbbképzésekről, a munkaidő utáni kapcsolatápoló összejövetelekről, stb. Ezek a problémák nyilvánvalóan társadalmi megoldásokat igényelnének, azonban jelenleg a megoldást a nőktől maguktól várják el.
Amíg a nőknek három területen kell helytállniuk, vagyis a munkában, a háztartásban és a gyermeknevelésben, addig a férfiaknak első helyen a munka áll, amihez esetleg még a gyermeknevelésben való szerepvállalás társul. Ebből pedig az következik, hogy a férfiak jóval nagyobb szabadsággal rendelkeznek idejük beosztásában, mint a nők. Nem meglepő, hogy a nők a három szerep összeegyeztetésében túlterheltté válnak.
Korábban a hagyományos női életpálya a házasságra és a családi életciklusra épült, ami egyidejűleg korlátozta a szakmai érdeklődés előtérbe kerülését. A női kereső tevékenység csak bizonyos életszakaszokra korlátozódott és nem volt egzisztenciateremtő szerepe. A társadalom elfogadta a nők családra és munkára vonatkozó kettős orientáltságát, a családi munka terhét (főzés, takarítás, stb.) azonban továbbra is a nők nyakában hagyja. A férfiak viszont továbbra is úgy érzik, alapvetően ők a felelősek a családért. Amellett, hogy a férfiak öntudatát továbbra is nagymértékben meghatározza a férfi családfenntartó képe, látens konfliktus húzódik meg a háttérben, amelynek lényege az, hogy a háztartási munka szinte teljes egészében a nőkre marad, még akkor is, ha ők is kereső tevékenységet folytatnak.
A nők helyzetére vonatkozó kereső tevékenység jelenlegi szabályozása a nők és férfiak helyzete közötti különbséget erősíti meg a munkaerőpiacon. Ugyanis a gyermeknevelési szabadság ugyan biztosítja azt, hogy a nők visszakerülhessenek eredeti munkahelyükre (elméletben), azonban nem biztosítja a képzettség értékének biztosítását, se a nevelési szabadság családtól független finanszírozását. Így a nevelési szabadság intézménye semmiképpen nem tekinthető olyan eszköznek, amely a nők kereső tevékenységhez való lehetőségét biztosítaná.
Milankovics Kinga Pesti Klára
EU Consult Közalapítvány Galgamácsa polgármestere
|
